„Nehezen követhető, hogy az elmúlt években hány képviselőt zártak ki, vagy távozott saját elhatározásból a Jobbik soraiból; de hogy hányan is adták vissza mandátumokat, azt mi is könnyen megszámlálhatjuk. De bárhogy lapozgatunk is vissza, erőltetjük a szemünket a régi híreket olvasgatva, nem találunk egyetlen esetet sem. Szegedi Csanád (Európai Parlament), Pősze Lajos, Endrésik Zsolt (Országgyűlés), és vagy tucatnyi önkormányzati képviselő. De mikor válik valaki »alkalmatlanná«? Sokan úgy vélekednek, hogy nem az elnökség véleményének követésére, hanem egy feladatra esküdtek fel. De ha ez vita tárgya, ráadásul egy párt belügye, akkor mi végett az egész szertartás?
Olcsó és csalárd színjáték csupán?
Lehet azt állítani, hogy a kivált, kizárt emberek esküszegő árulók, így nem kár értük. Lehet olyat mondani, hogy a Jobbik megtisztult, ami jól illik egy protestpárt karakterébe. De minden kínos tett mögött az ármánykodó titkosszolgálatot sejteni – régi, hamis beidegződés a paranoiássá vált politikai oldalon. Ráadásul érvelésnek is hibás, mert ha a titkosszolgálat meg tud vásárolni embereket, ha egy »beépített ügynök« képes zsarolni jobbikos képviselőket, akkor azok a személyek megvehetők és megzsarolhatók valami immorális vagy törvénytelen cselekedet miatt. És akkor kár volt őket egykor esketni.”