Bizonyította Orbán Viktor, milyen fából faragták – a többi Netanjahun múlik
Az izraeli miniszterelnök ellen csütörtökön adott ki elfogatóparancsot a Nemzetközi Törvényszék.
Fischer Ádám pontosan állapítja meg, hogy nem a szélsőségesek szigetelik el az országot Európától, hanem azok, akik szalonképessé teszik őket.
„Abban sincs semmi kivetnivaló, ha több ezren kivonulnak a bugaci pusztába, hogy a Kurultaj elnevezésű Magyar Törzsi Gyűlés keretében hagyományőrzőnek vélt tevékenységeknek hódoljanak, illetve azok publikumaként töltsék el szabad idejüket. Az íjászat és a lovaglás aligha ártalmas, az ősi koponyalékeléstől pedig remélhetően eltekintenek a résztvevők.
Nem elhanyagolható körülmény azonban, hogy ennek a tradícióápoló rendezvénynek kezdettől, azaz 2008 óta a hazai szélsőjobb a mentora: a Jobbik használja fel saját világnézetének propagálására. A párt elnöke a minap arra buzdította híveit, hogy Bugacon »töltődjenek fel a turáni népek erejével«, bármit jelentsen is ez. Ettől még a pusztai dzsembori nem feltétlenül és kizárólag jobbikos gyülekezőhely. Sokaknak lehet egyszerű szórakozás, akár csak látványos gyermekprogram, ám azért okkal feltételezhető, hogy a baloldali, avagy liberális, de még a magukat konzervatívnak tekintő szavazópolgárok is csekély affinitást mutatnak a törzsi gyűlés iránt. Nem úgy a Fidesz. Pontosabban a kormányzat, amely idén hetvenmillió forinttal tartotta támogatandónak, és Lezsák Sándor parlamenti alelnök védnöki alkalmazásával fogadást adott a Kurultaj külföldi vendégeinek. Keskeny Ernő, a Külügyminisztérium főosztályvezetője pedig ebből az alkalomból kijelentette, hogy az esemény a magyar kormány külpolitikai stratégiájával »teljes mértékben összhangban van«, amennyiben »a keleti nyitás megvalósulását segíti«. Erre aztán Bugacon még ráerősített Gyöngyösi Márton a Jobbik, illetve az Országgyűlés külügyi bizottságának képviseletében. (...)
Orbán (...) saját bizonytalanjait reméli lekötni, ha gesztusaival azt ígéri, hogy lényegében tőle is megkapják a »nemzeti« politikát. Ugyanakkor világosan látja már, hogy mind a mérsékelteket, mind az ultrákat mentálisan fel kell készítenie az esetleges majdani koalíció elfogadására. Amíg tehát igenis kultúrharcot folytat demokratikus ellenzéke vagy akár csak a független értelmiségiek, valójában a »hanyatló Nyugat« kozmopolitának bélyegzett szellemisége ellen, addig igyekszik kifejezésre juttatni, hogy a szélsőjobb igényeit viszont akceptálja.”