A tabuk vége

„A világ erjedésben van. Ez a nagy változások kora.

Ekkor jelennek meg új gondolatok, indulnak el új gondolatmenetek, amelyek eladdig tabunak, szentnek, megkérdőjelezhetetlennek vélt dolgokra kérdeznek rá kíméletlenül, ha kell szemtelenül, félelmek nélkül (na jó, mondjuk, lassan enyhülő félelmekkel...).

Ez az az idő, amikor lassan végre szakítunk a szabad gondolkodást és a valóság megismerését gátló, önmagunk által kreált korlátokkal. Szakítunk a politikailag korrekt beszéddel. Szakítunk azzal, hogy egy emberről nem szabad megmondani, hogy ő kicsoda, milyen származású, milyen vallású. Ki merjük végre mondani, hogy ő magyar, ő zsidó, ő cigány, ő német, ő román, ő arab, ő fekete, ő angol. S merünk végre olyanokat is mondani, hogy »szerintem az angolok ilyenek meg ilyenek«, »szerintem a németek olyanok meg olyanok”, »szerintem a magyarok amolyanok meg amolyanok«, s a jelzőink lehetnek pozitívak és negatívak is. Mert jogunk van ahhoz, hogy véleményünk legyen. (...)

És ez az a kor, amikor rá lehet kérdezni a parlamentáris demokrácia egyes, levegőben lógó kérdéseire is. Ilyen az általános választójog. Amikor a 19–20. században bevezették, akkor ez fejlődés volt, hiszen társadalmi csoportok és a nők kimaradtak a választás lehetőségéből. Ma viszont azt látjuk, hogy az általános választójoggal sokan nem élnek, mások pedig, akik élnek vele, felelőtlen és teljességgel megalapozatlan döntéseket hoznak, pillanatnyi hangulatoknak, a pártok manipulációinak engedve.

Bizony ez az a kor, amikor egy ország – mondjuk Magyarország – dönthet úgy, hogy a választást némi felelősségvállaláshoz és tudatossághoz köti. Hogy valóban a citoyenek (franciából: honpolgárok, állampolgárok) döntsenek egy ország sorsáról, s ne azok, akik valójában nem is akarnak dönteni, csak odasodródnak az urnákhoz. Vagy odaviszik őket. Úgy, ahogyan egy operát és balettet utáló ember véletlenül besodródik az Operába, s ott elkezd hangosan chipseket enni és nagyokat röhögni az áriákon. Tehát ez az a kor, amikor az előzetes (regisztráció) nem tabutéma többé. Hanem lehetőség a demokrácia kiegyensúlyozottabbá, igazságosabbá tételére. Hiszen a nép uralma a felelős és tudatos választók, a citoyenek uralmát jelentheti csak. A feliratkozás intézménye nem gyengíti, hanem erősíti a demokráciát, annak komolyságát és hitelességét.”