A Népszava példányszáma jóval stabilabb, mint a Népszabadságé, amiben az MSZP-tagsággal járó Népszava-előfizetés is szerepet játszhat. Ennek ellenére a bevételei nagyon ingadoznak (a politikai széljárástól aligha függetlenül), a két MSZP-s alapítvány, a Szabad Sajtó és a Táncsics Alapítvány is rendszeresen támogatja a kiadót, a gazdasági helyzete tehát egyáltalán nem mondható megnyugtatónak.
Így előbb-utóbb felmerülhet a kérdés: elbír-e a magyar piac két baloldali nyomtatott napilapot? (Ugyanez a kérdés a jobboldali lapok esetében is releváns, az évi több százmilliós veszteséget termelő Magyar Hírlap működése is kizárólag Széles Gábor személyes jóindulatán múlik.) A két lap olvasótábora és hirdetői köre együtt talán elég lenne arra, hogy eltartson egy napilapot.
Egy ilyen lépésnek sajnos áldozatául esne valamelyik lap, és a hazai (print) sajtópiac sokszínűsége is csökkenne. A nyomtatott sajtó gyermekeiként átérezzük, mekkora veszteség minden megszűnő kiadvány – mi is nehéz szívvel engedtük el a nyomtatott Reakciót. És bármilyen véleménnyel is legyünk a Népszava XXI. századi tartalmáról, úgy érzem, ezért a XIX. század óta folyamatosan megjelenő címért lenne a nagyobb kár.