Breiviknek meg kell halnia

„Mivel visszakanyarodtunk a modern kor fenevad ideológiáihoz, a bennünk élő gyilkos könnyen talál magasabb célokat. Ilyen volt a liberális gondolat is a jakobinus terror idején, ilyen volt a kommunizmus a vörös-, az antikommunizmus a fehérterror idején. A keresztény gondolatot is lehet ilyenné tenni. Vazulnak, Koppánynak, Ajtonynak, sajnos, veszni kell. A Szenföld bitorlóinak veszni kell, a boszorkányoknak veszni kell, a reformátoroknak veszni kell, az anabaptistáknak, az ariánusoknak és az arminiánusoknak veszni kell. De Isten mindig az áldozat oldalán áll. Azért lett Krisztusban áldozattá –  akit »magasabb cél érdekében«, egy másik jeruzsálemi perben halálra ítéltek és kivégeztek – , hogy ezt megmutassa. A követőjének lenni azt jelenti: áldozattá válni, báránnyá a farkasok közt. A báránynak nincs foga és karma, a farkasnak van.

Ráadásul a farkasok azt hiszik, ők a jó fejek. Ma sehol sem üldözik intenzívebben a keresztényeket, mint az egyházban. Jézus megmondta előre: »mindaz, aki öldököl titeket, azt hiszi majd, hogy istentiszteletet cselekszik« (János 16, 2). Hiszi a magasabb eszmét. Ez szörnyűbb, mint az ösztönös gyilkolás, mikor azért ölsz, mert félsz, esetleg azért, mert zabálni vagy baszni akarsz; az olyan után ott állsz fázva, tudod, hogy vétkeztél, és csak akkor nyugszol meg, ha megkapod a büntetésed.  Az ilyen után meg azt mondod: a szent célért muszáj volt.

Szívszorító tragédia, mikor az ideológia-szülte gyűlölet elsodor embereket. De abszolút értelemben egyetlen áldozat létezik: a tökéletesen ártatlan, aki minden Breivíkségünket magára vette, hogy a bennünk élő Breivík is meghalhasson.  Nincs bocsánat a belső Breivík számára. Keresztre kell feszíteni, és hogy biztosra menjünk, még egy dárdát beleverni a szívébe. Különben ölni fog: talán csak szóban, talán csak egy odahúzott ikszben; gyorsan vagy lassan, de biztosan.”