Infantilis agresszió, avagy miért félelmetes Malina Hedvig

„Úgy elegáns, ha egy modern európai típusú demokráciában az igazságszolgáltatás független a végrehajtó hatalomtól. Sőt, ez a demokrácia egyik feltétele. Hogy aztán a kevésbé civilizált hatalom a gyakorlatban ezt az elvi tételt hány országban és milyen módokon próbálja kijátszani, más kérdés. De a sajtószabadsághoz hasonlóan ez is lakmusz. Minél nagyobb az elszíneződés, annál szélsőségesebb a semleges ph-tól való eltérés.

Szlovákiában e tekintetben nem sok illúziónk lehetett a rendszerváltás óta. Ráadásul a hatalom olyan hülye és lusta, hogy egyes árulkodó esetekben nem is nagyon leplezi a céljait. Persze, a társadalom mára olyan állapotba került, amikor úgysem képes érdemben reagálni... Ahogyan például évek óta kitartóan packáznak egy fiatal lánnyal, aki időközben anya lett, s aki következetesen nem megy bele a mocskos játszmába, s tartja magát ahhoz, hogy ő egy áldozat, miközben egy normális állampolgár normális életét szeretné csupán élni, az már régen nem az ő, azaz Malina Hedvig személyéről szól, hanem a hatalom agresszív kisgömböcként dagadó, sértett egójáról. Amiért Malinát nem sikerült bekapnia.

Nem az a tét, hogy Malinát megverték-e. Vagy netán ő csépelt volna véresre egy-egy békés, művelt, védtelen bőrfejű hazafit a Nyitra partján... Sőt, esetleg megrendezte-e a saját agyonveretését csak azért, hogy jól megtúlóráztassa a bűnüldözőket. Az igazság kiderítése vagy szolgáltatása itt már totálisan lényegtelen. Ez a hatalom arroganciájáról szól. Arról, hogyan nem képes felülemelkedni azon: nem avatkozhat parttalanul bele akármelyik állampolgár életébe. Hogy nem bírja elviselni, ha nem talál eszközt, amely a demokrácia még működő intézményeivel dacolva képes lenne mégiscsak ráverni a balhét és a hatalom számára ideális esetben a vasat is arra, aki dacolni mert.”