„Miért kezdtetek el metált játszani csellón? Untátok a klasszikus zenét?
Eiccával, a zenekar másik alapító tagjával nagyon régóta ismerjük egymást. Nem vagyunk egy korosztály, amikor én a Sibelius akadémiára jártam, ő a tinicsoportban volt. Nagyon tehetséges zenész volt már akkor is. Összehaverkodtunk és egyszer szólt, hogy áthangszerelt pár Metallica-, Sepultura- és Pantera-nótát, van-e kedvem eljátszani őket. Két másik csellistával együtt előadtunk három számot a Ride the Lightning című Metallica-albumról, amivel váratlanul nagy sikert arattunk, a pályatársainknak nagyon bejött a dolog.
Zenetáborokban, iskolai bulikban léptünk fel, és nem hittük volna, hogy ebből lesz valami, de nem is foglalkoztunk ezzel, örömzene volt, semmi több. Vagy két évvel később, 1995-ben egy helyi metálfesztiválon léptünk fel, ahol egy független kiadó menedzsere is ott volt, és a buli után megkérdezte, nem akarunk-e lemezt kiadni. Azt hittük viccel, ki az istent érdekelne Metallica csellón, ugye. Az ő pénze, gondoltuk, projektnek érdekes, vegyük fel az albumot. Ez lett az Apocalyptica Plays Metallica by Four Cellos, ami 1996-ban jelent meg, először csak párezer példányban, úgy voltunk vele, hogy játszunk még vagy öt koncertet és kész, ennyi volt. (...)
Mennyit koncerteztek egy évben?
Változó, de úgy hat-hét hónapot általában igen. Az a nagy büdös igazság, hogy a lemezeladások egyszerűen megszűntek, és másból nincs bevételünk. A kilencvenes években a CD eladások után járó pénz volt a fő bevételi forrás, mára a koncertezés vált azzá. Ha nem turnézol, éhen halsz, ez van.
És a digitális letöltések? iTunes?
Menj fel az iTiunes-ra, és mondd meg, mit látsz a kiemelt ajánlatok között vagy a listákon. Látod az Apocalypticát? Nem. A kisebb kiadók nem tudnak lépést tartani a multikkal, ez van.
Annak idején négy csellista alkotta a zenekart, aztán jött egy dobos, egy csellóval most kevesebb van, viszont van énekes. Hova tart a zenekar?
Nem tudom. Soha nem terveztünk meg egyetlen lépést sem, nem így működünk. Organikus változások voltak ezek, amikor úgy éreztük, hogy kell egy dobos, lett egy. Hogy milyen lesz a következő lemez, azt nem tudjuk még, nem foglalkozunk még vele.”