Hazánkat egyre korruptabb helynek érzékelik

„Mi az, ami még mérhető a korrupciónál?

Idén második alkalommal készítettünk átfogó kutatást arról, hogy az állami intézményrendszer mennyire képes kivédeni a korrupciós kockázatokat. A Nemzeti Integritás Tanulmány alapvetően egy kvalitatív elemzés, ami azt méri, hogy az egyes intézményi pillérek - például az igazságszolgáltatás, a végrehajtó hatalom, a törvényhozás, a média, a civil szektor, az üzleti szektor vagy az ombudsman intézménye -, a jogszabályi háttér mennyire működnek stabilan a gyakorlatban. Tizenhárom pillért vizsgáltunk meg Magyarországon és Európa összes országában. Négy éve és idén is azt találtuk, hogy nálunk a választási intézményekkel szemben él a legnagyobb közbizalom, és ezek működnek a legmegbízhatóbban, a hiányosságok pedig azokon a területeken jelentősek, amelyek Európa más országaiban is problémásak: a politikai pártok, illetve az üzleti szektor tevékenysége körül. Ám ez nem azt jelenti, hogy az üzleti szektor szereplői feltétlenül hajlanak a korrupcióra. Az üzleti szektor korrupciós indexeit nagyban befolyásolják a jogszabályi körülmények, mint például a kiszámíthatatlan adópolitika, a folyamatosan változó jogszabályi környezet, a következetlen hatósági ellenőrzések és természetesen a közbeszerzések szabályainak kiszámíthatatlansága. Magyarországon épp az az egyik legnagyobb korrupciós kockázat, hogy az üzleti és a politikai szektort érintő korrupció helyenként egészen a törvényhozásig elér. Négy éve is azt a súlyos megállapítást tettük - és semmi nem változott azóta -, hogy a politika és az üzleti körök összefonódásából adódó korrupciós kockázat nálunk nagyon nagy. Az ún. korrupcióérzetet, illetve a közintézmények iránti bizalmat szokás még mérni. A korrupcióérzékelési index eredményei azt mutatják, hogy hazánkat az utóbbi években egyre korruptabb helynek érzékelik befektetők, üzletemberek, nemzetközi intézmények. Nullától 10-ig pontozzuk az országokat, ahol 10 járna a teljesen tiszta államoknak. Magyarország tavaly 4,6 pontot ért el. A 2000-es évek elején 5,2-5,3 körül álltunk, és a velünk együtt az unióhoz csatlakozó országok között éllovasok voltunk. Mára ezt kezdjük elveszíteni, a régióbeli országok átlageredménye javul, a miénk pedig romlik.

Mi változott az elmúlt négy évben?

Magyarország esetében feltűnt egy - a négy évvel ezelőtti kutatásunkhoz képest - újdonságnak számító jelenség: a kontrollintézmények függetlenségének megkérdőjelezhetősége. Politikai kinevezettek vannak független intézmények élén, ami rengeteg korrupciós kockázatot rejt, függetlenül attól, hogy az adott kinevezett mennyire végzi jól vagy becsületesen a munkáját. Ebből a szempontból az Országos Bírósági Hivatalnál, az Állami Számvevőszéknél és a Médiahatóságnál különösen nagy a rizikó. A Közbeszerzések Tanácsa, az ombudsman és az ügyészség is hasonló jelentőségű intézmény, de ezeknél - az előbbiekkel ellentétben - nem lehet kétséget kizáróan, egyértelműen kijelenteni, hogy politikai kinevezettek irányítják. Ha ehhez hozzávesszük, hogy milyen sebességgel zajlik és mennyire átláthatatlan a törvényhozás menete, amely ráadásul többnyire nélkülözi az érdemi társadalmi konzultációt, akkor két olyan tényezőt látunk, ami még a régió országaihoz képest is olyan mértékben gyengíti az intézményrendszert, hogy megengedi az ún. state capture kialakulását.”