Pólusok az olajfában

„Nekem úgy tűnt, hogy nem is annyira a helyzetről, mint inkább az elérendő célokról szól a munka, éppen ezért sokkal tanulságosabb arra koncentrálni, hogy mit mutat meg a politikai szándékokról. Márpedig, ha figyelmesen olvasunk, legalább két olyan állítást találunk, amelyeknek kétségtelenül lehet relevanciája a magyar politikában. Ha a szöveg több, mint egy magányos kutató elképzelése, azaz többé-kevésbé találkozik a szereplők szándékaival (erre gyanakszom), akkor a jövővel kapcsolatban két kérdésben sokat segít:

1. Egyrészt kiderül belőle, hogy hamarosan lesz valami közös. Ahogy Csigó fogalmaz: »feltételezzük, hogy a három politikai erő szövetségre lép 2014-ben, akkor könnyen beláthatjuk: a demokratikus megújulás pólusa reális eséllyel bír arra, hogy 2014-re egy 25% körüli tömböt alkosson, és ezzel egy súlycsoportba kerüljön az MSZP-vel«. Ebből én azt olvasom ki, hogy közeleg az LMP, a 4K! és a Szolidaritás közös zászlóbontása - ma egyébként az ATV-ben Kónya Péter is valami hasonlóról beszélt.

2. Másrészt, s ez a választás szempontjából talán még fontosabb, az írás arra is világosan utal, hogy ez a »rendszerkritikus tábor« 2014-ben hajlandó lehet együttműködni a szocialistákkal. Olvassuk csak figyelmesen: »A rendszerváltó pólusra a legnagyobb veszélyt jelenleg az MSZP jelenti, amellyel az új pólus pártjai kényszerkoalíciót kell, hogy kössenek a Fidesz leváltása érdekében. A helyzet adott: kormányváltás nélkül az országot demokratizálni rövid távon lehetetlen, az MSZP nélkül pedig nem lehet leváltani a Fideszt. (...) A demokratikus megújulás politikai képviselőinek fel kell készülniük a szocialistákkal folytatott politikai együttműködésre, amely a létükben fogja őket veszélyeztetni. (...) Erre a felkészülésre a demokratikus rendszerkritika civil és politikai szereplőinek van még szűk másfél évük. E másfél év alatt a demokratikus megújulás pólusának – szavazóbázisának, tömegmozgalmainak, médiájának, értelmiségi holdudvarának – meg kell erősödnie annyira, hogy civil és politikai képviselői egyenlő erőpozícióból tárgyalhassanak az MSZP-vel.«

A politikai program tehát világos: előbb a három szereplő lép közös zászló alá, civil szervezetekkel megerősítve, majd a választás előtt tárgyalnak a szocialistákkal. Ha Csigó Péter terve valósággá válik, az ellenzéki együttműködést szimbolizáló olajfának két pólusa lehet. S hogy hol a lényeg? Ott, hogy az olajfának...”