Romsics megemlítette, hogy a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság vezetői között többségben voltak a zsidók. Ez igaz. Nagyon sok zsidó – ezek túlnyomó többségükben nem zsidó értelmiségiek és polgárok voltak, hanem zsidó munkások – volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetői között is. Ez nem magyar jelenség. Nagyon sok zsidó játszott szerepet a bolsevik, a mensevik, a szociálforradalmár (eszer) és anarchista mozgalomban 1917-1921-ben Oroszországban, jelentős részben zsidók voltak a Bajor Tanácsköztársaság vezetői, a németországi és ausztriai szociáldemokrata és kommunista párt vezetői, az illegális kommunista és a legális szocialista mozgalom vezetői egész Kelet- és Közép-Európában; jelentős – sőt: döntő – volt a szerepük a radikális értelmiségben és a huszadik század minden nagy lázadásában, beleértve a szociáldemokrata és bolsevik mainstream elleni eretnekségeket és »elhajlásokat« a baloldalon. Ha ez nem érdekes probléma és kutatási téma, akkor semmi sem az.
Jelentős szakirodalma van, és ami még fontosabb: ez a tény rendkívül jelentős magában a huszadik századi politikatörténetben, hiszen sokan – mind a konzervatív, mind a szélsőjobboldalon - hajlottak rá, hogy az egész forradalmi munkásmozgalmat valamiképpen »zsidó ügynek« tekintsék, s mint látjuk, ez a gondolat (épp Magyarországon!) ma is eleven. Hiszen olykor csakugyan úgy tetszett, hogy a »szocializmus« (mint mozgalom) nem más, mint a munkásság és a zsidó értelmiség szövetsége.”