Fájni fog Amerika nélkül

„Az a világrend, amit legfőképpen Amerika formált a második világháború, és aztán még inkább a hidegháború után, összességében jótékony. Az amerikaiak, talán azért, mert maguk is gyarmatként kezdték, soha nem viselkedtek igazán hagyományos nagyhatalomként: nem nagyon törekedtek arra, hogy idegen országokat hódítsanak meg, hogy gyarmatbirodalmat hozzanak létre. Ez már önmagában is valami, ha elnézzük, általában milyen csúnya vértócsa veszi körül a legtöbb vezető országot a történelemben - az európai és ázsiai ex-nagyhatalmaknál egész biztosan szimpatikusabb Amerika.(...)

Most képzeljünk el egy olyan világot, ahol Amerika nem a domináns hatalom, esetleg nem is létezik. Az új világrend nem valamiféle kényelmes Európa-style paradicsom volna, ahol a józanság az úr, és hipp-hopp elfogadnak mondjuk egy progresszív klímamegállapodást, amit a bunkó amerikaiaktól eddig nem lehetett. A két vezető hatalom Kína és Oroszország volna, két autokrácia, amelyek még az Egyesült Államoknál is kevésbé hajlandóak magukat alávetni a globális normáknak és szabályoknak (és amelyek egy olyan államot, Szíriát védenek most, amely nehéztüzérséggel lövi a saját városait). A demokrácia ideálját az autokrácia ideálja váltaná fel.(...)

Persze mi, magyarok mondhatnánk (megszokott fafejűségünkkel), hogy mindez messze van és ezért kit érdekel (bár az orosz kérdést aligha pattinthatnánk le ilyen könnyedén). De Amerika hanyatlása az egész globális, kapitalista és liberális világrendet gyengíti meg, hiszen - még egyszer - ez a modell az amerikai modell. Ennek az egésznek az Egyesült Államok a firmamentuma. Az építmény - legalábbis a jóléti része - most éppen rozogának tűnik, és ennek a legfőbb oka pont az, hogy Amerika gazdasági válságot él át és meghasonlott önmagával. Egy gyengélkedő Amerika kevésbé híve a szabadkereskedelemnek, a szabadpiaci kapitalizmusnak. Márpedig ennek a világrendnek, a békének, demokráciának és jólétnek, amit teremtett, Magyarország és egész Európa haszonélvezője.”