Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Egy fesztivál megszervezésének mikéntje nagyon sokat hozzátesz/elvesz az élményből és kihatással van az ott megjelenő márkák megítélésére is, ezért nem tudjuk szó nélkül hagyni, hogy az EFOTT szervezésével bőségesen akadtak problémák.
„Ezen kívül is lehetett bőven panaszokat hallani az eseményen. Az idén az EFOTT-ról is kivonták a készpénzt, helyette a Takarékpont fesztiválkártyájával lehetett fizetni, a takarékpontos feltöltőhelyeken viszont általában kanyargott a sor, hosszan kellett várni, mire sikerült feltölteni a kártyát, amire ugye a legtöbben nem mertek nagyon sokat tölteni, hiszen ha elhagyják, akkor ugrott a teljes összeg. Csak hab volt a tortán, hogy a fesztivál végén, vasárnap reggel szinte minden Takarékpont zárva volt, amelyik nem, ott a kártyákon lévő összegek és a letéti díjak visszaadásakor a szervezőknek nem volt ötszázasuk, a fesztiválozók váltottak fel nekik pénzt. Tudni kell, hogy a letéti díj éppen ötszáz forint volt, tehát ebből a címletből éppen felkészülhettek volna a BME-sek, akik úgy próbálták tehermentesíteni a sorokat, hogy az üres kártyák ellenében söröket meg szalmakalapokat osztogattak.
A termékkínálat és a lefedettség is botrányos volt. Azzal nem lenne semmi baj, hogy csak Segafredo kávét lehetett kapni, azzal viszont már volt, hogy ezt mindösszesen két helyen lehetett megtenni, ahol egész délelőtt 30 méteres sor állt. Voltak, akik az iható fröccs hiányára panaszkodtak, de bolt – értsd: ahol nem készételt, hanem élelmiszert, felvágottat, sajtot, pékárut lehet venni – nem volt a fesztivál területén, péksüteményt is egyetlen helyen, egy Fornetti-standnál lehetett kapni. Tekintve, hogy a város 5 kilométerre helyezkedett el, ez különösen zavaró volt. Itt a célcsoport jó része ráadásul egyetemi-főiskolai hallgató, akiknek feltételezhetően még számít, hogy mit mennyiért kapnak meg. Ha megkapták egyáltalán.
Merthogy még a főbb márkák lefedettsége sem volt tökéletes. A legtöbb helyen csapolt sör a Soproni volt, Heinekent például nem lehetett mindenütt venni, pedig voltak kifejezetten olyan aktivitások és helyszínek, ahová heinekenes korsó, vagy doboz leadása volt a belépés feltétele. Ilyen volt az óriáscsúszda és a Heineken-plázs, ahol a kivételezettek számára csináltak egy kis prémiumhelyszínt a fesztiválon belül. Ezzel sem lenne baj, de miközben a sörös cégek folyamatosan a felelős alkoholfogyasztásról papolnak, kicsit vicces volt, hogy minden csúszás előtt fejenként két heinekenes dobozt kellett leadni és a plázsra való belépések is egy-egy doboz vagy pohár leadásához voltak kötve, ami még a társaságunkban lévő egyik hardcore FMCG-marketinges szakember barátunkat is kiakasztotta.”