„A nyaralásnak sokkal jelentősebb funkciója van annál, amit első pillantásra gondolnánk. Úgy érdemes tekinteni rá, mint egy, a munkamegosztáson alapuló komplex társadalom specializált funkciójára. Noha önmagában kevéssé tűnik komoly dolognak, amiatt, hogy hiányában a hétköznapi élet értelme is veszélybe sodródik – ahogy azt empirikus kutatások is igazolják –, valójában mégis nélkülözhetetlennek tekinthető.
Mindennek fényében értékelhető az a trend, hogy nyaralásra nem csupán ténylegesen, de a tervek szintjén is az európai átlagot alulmúló mértékben tudnak a magyar háztartások fordítani. A különböző makrogazdasági és jogállamiságra vonatkozó hírek mellett persze ez a tény könnyen lehet, hogy eltörpül. Szociológiai értelemben azonban nagyon is jól kifejez egyfajta veszélyt.
Azon egyének esetében, akik a – késő modern társadalmakban bátran eleminek nevezhető – nyaralás iránti igényüket nem tudják kielégíteni, egyúttal nagyobb eséllyel találkoznak problémákkal a hétköznapi, munka által szervezett életükben is. Ez egyaránt öltheti az olyan, kevésbé szembetűnő patológiák formáját, mint amilyen az idegesség, türelmetlenség, frusztráció, vagy az olyan látványosabb, kitörésszerű jelenségét, mint amilyen a tavalyi angliai fogyasztáslázadás is volt.