Rövidtávfutás a színpadon

„Az Enter Shikari ritmusszekciója, azaz Rob Rolfe dobos és Chris Batten basszusgitáros, a Hegyaljás fellépésük előtt mesélt arról, hogy egyszerűen hulla fáradtak a Bécstől Tokajig való buszozástól. Ehhez képest az angol elektronikus harcore együttes hozta azt, amit a rajongói elvárnak tőlük: a hiperaktív, elsőprő színpadi show-t.

Pedig pár órával a fellépés előtt arra a kérdésre, hogy ugyan mégis miben fog különbözni a soproni voltos fellépésükhöz képest a tokaji, nemes egyszerűen annyit válaszolt Rolfe, hogy valószínűleg semmiben. És valóban, a négyfős brigád ismét felmászott mindenre, amire fel lehet, körberohanták legalább harmincszor a színpadot, és a szemerkélő eső ellenére szétugráltatták a közönséget.

Ehhez mondjuk azon szerencsések közé kellett tartozni, akik legalább az első 10 sorban álltak, ugyanis a keverőpulttal egyvonalban már hallani lehetett valamelyik random lakossági DJ-nek a suttyó szettjét a szomszédból, és ezen nem segített túl sokat a hangosítás sem. Hiába mutogattak az emberek a zenekar hangtechnikusának, hogy amolyan jó kis David Guettásan csapassa már fel legyen szíves a hangerőt, ő erre csak rázta a fejét ahelyett, hogy arra figyelt volna, hogy Rory Clewlow gitárjából szart se lehetett hallani, és az elektronikus részek sem búgtak kellő mélységgel. A zenekart és az első sorban tomboló rajongóit ez amúgy nem zavarta, pedig a gitár és az elektronikus részek okozta zúzásnak úgy kellett volna szólnia, hogy még a Party Station kalitkájában vonagló hölgy is úgy kezdje rázni a rácsot, mint az éhező állatkerti gorilla egy fürt banánt látva.”