Vatikáni öngól

„[Róbert] Bezák az elmúlt három évben nagyrészt be is váltotta a - laikusok által - hozzá fűzött reményeket. Továbbra is nyitott maradt, közvetlen stílusával a nem hívőket is meg tudta nyerni (vagy legalábbis nem elrettenteni - ami szintén eredmény). Például a Pohoda zenei fesztiválon vett részt egy beszélgetőesten, vagy Štefan Hríb Lámpa című tévéműsorának vendége volt. Készségesen állt a média rendelkezésére, felpezsdítette egyházmegyéje hitéletét, s ami a legfontosabb: szimbolikus és pénzügyi téren is teljesen elütött méltán rossz hírnévnek örvendő elődjétől. Míg Ján Sokol engesztelő szentmisét mutatott be Jozef Tisóért (mielőtt valaki ebbe belekötne: ha egy/több hívő erre felkérést ad, engesztelő misét bárkiért be lehet mutatni, ez önmagában nem probléma, ám egy magára valamit is adó érsek ilyet nem vállal el, a misét maximum egy nevesincs káplánnak adja oda), addig Róbert Bezák Tisóval kapcsolatban nem félt elmondani az igazat. Sokolnak, mint utólag kiderült, zűrös gazdasági jellegű ügyei is voltak, állítólag sok százmillió koronát játszott át egy volt ŠtB-s tisztnek (emiatt két éve pereskedik a .týždeň hetilappal). Bezák kinevezése után pénzügyi auditot rendelt el, és a vitás ügyekben nem akarta elmaszatolni Sokol felelősségét. Emellett pedig az sem mondható, hogy a közvélemény előtt akarta volna mosni a szennyest: amikor válaszolni kellett a kérdésekre - a bíróság előtt -, akkor válaszolt. Amúgy nem verte nagydobra elődje viselt dolgait. Pedig lett volna mit...

Három évnyi tevékenykedés után derült égből villámcsapásként érkezik a hír: Bezákot az egyházmegyéjében fellelt hiányosságok miatt visszahívják hivatalából. Az ok, ahogy fentebb írtam: gyakorlatilag ismeretlen. A Vatikán és a szlovák püspöki kar kommentárja: ez van, ezt kell elfogadni. Kész, egy szóval sem több. Kinek jó ez? Azoknak, akik ki akarták csinálni Bezákot, valószínűleg igen. A szálak mozgatóit minden valószínűség szerint itthon kell keresni. Ám ez nem menti fel a felelősség alól Rómát, ahol a végső döntést meghozták. Pontosabban: ahol belőtték az öngólt. Ez ugyanis egyértelműen az. Leváltják a népszerű érseket, s mindennek tetejében alibista hozzáállásukkal még fel is mérgesítik a híveket. Ezzel a hozzáállással ráadásul éles muníciót szolgáltatnak az egyházat és a vallást rühellő balos és kváziliberális véleményvezérek kezébe, akik ezután nyálukat csorgatva írhatják, hogy »mi már sokszor mondtuk, ezek képmutató álszent trógerek«, »most is hogy elintézték ezt a jófej Bezákot«. (Miközben a jófej Bezártól természetesen korábban gyakorlatilag nulla jó szót írtak, mert ő »csak« egy katolikus vezető, akiről elvből nem lehet jót írni.)

Püspököt, érseket kivételes esetben szokott leváltani a pápa. Ehhez rendkívül nyomós indokok kellenek. Bezák esetében viszont ilyeneket nem látni. A hivatalos körök konok hallgatása pedig ideális táptalajává válik a különböző összeesküvés-elméleteknek. Ami érthető, s ha ezzel ott fenn nem számoltak, magukra vessenek. Ugyanis ők maguk adták azt a bizonyos táptalajt - jól megtrágyázva. Annak ellenére, hogy a katolikus egyház esetében egy hierarchikus intézményről beszélünk, mely ritkán nyilatkozik belső ügyeiről, egy ilyen horderejű döntés esetén a 21. században elvárható lenne, hogy legalább annyit elmondjanak, miért is dobják legnépszerűbb szlovákiai egyházvezetőjüket. Mindezek után elég ócskán hangzik majd, ha legközelebb arra panaszkodnak, hogy a hívek elpártolnak az egyháztól, illetve nem aktívak. A nagyszombatiak felháborodása már most kézzel fogható. S velük együtt számtalan, a Nagyszombati Érsekségen kívül élő hívő teszi fel magában a kérdést: normálisak ezek? Az alapvető probléma nem azzal van, hogy a pápa kihasználta jogát, s elmozdította egyik érsekét, hanem azzal, hogy az ehhez vezető okokat nem magyarázta el.”