„Gerő valami olyasmit tett, mint aki megkóstol egy agyonsózott, ráadásul odakozmált ételt, és megállapítja, hogy ha egy pici kakukkfű lenne benne, akkor volna csak az igazi. Amikor egy országban gátlástalanul, és persze büntetlenül, ráadásul egyre nyíltabban zsidóznak akár a nyílt utcán, akár egy városházán, akár a T. Házban, akkor vajon dolga-e egy médiasztár-történésznek, hogy kevésbé médiaszereplő kollégáját leantiszemitázza csak azért, mert bizonyos megfogalmazásaiból egy kis nyelvi csűrcsavarral, sőt belemagyarázással antiszemita felhangot vélt kihallani? Gerő mindig is szeretett sarkosan fogalmazni, néha extravagáns fordulatokkal élni, különben nem lenne a (baloldali) elektronikus sajtó kihagyhatatlan figurája. Ha ott mondott volna ki ilyen súlyos megállapításokat, akkor talán helyére kerülnek a dolgok gyorsan, és ő is visszakozik némiképp. De hát ezúttal mindent jól megfontolt, meggondolt, leírta, helybenhagyta, és elküldte a Galamusnak. Gondolom, akkor is mindent jól megfontolt, amikor majd tíz éve az ÉS-t vádolta meg náciszimpatizánssággal azért, mert közölte egy holokauszt-túlélő glosszáját, amelyben azt javallotta Erns Nolte német történésznek, aki szerint a gázkamrákban történt emberpusztítás a lehető leghumánusabb megoldás volt, hogy talán tenne egy próbát.”