Az ausztrál zene fos

„Alapvetően utcai zenészként könyveltek el, most mégis az egyik legdrágább budapesti szállodában beszélgetünk. Öltönyös pasi hozza a limonádét, és öt csillag van az ajtón. Bárki cserélne veled a szomszéd aluljáróból.

Ezért a szállodáért a vendéglátóim, a fesztiválosok fizetnek, és ha rajtam múlna, valószínű valamelyik egyszerűbb hostelben szálltam volna meg egy kis utcácskában. Ne érts félre, ezt is nagyon élvezem. Például szupergyors itt az internet, ami nem elhanyagolható. Egy óra alatt öt filmet töltöttem le, szinte hihetetlen!

Na, jó, viccen kívül: a karrierem onnan indult, hogy utazni szerettem volna, világot látni, plusz az utcán előadni és eladni a zenémet. Nem a pénzcsinálásról szólt a dolog. De ahogy elkezdett egyre jobban működni ez az egész, egyre több és több fellépésem lett, nem vettem észre, hogy a szervezők micsoda pénzeket akasztanak le rajtam keresztül, miközben minimális százalékot fizetnek nekem. Egész egyszerűen sorozatban átvertek. Engem nem a pénz érdekel, hanem az egyenesség, szóval elkezdtem kérdezgetni őket, mennyi jegyet adtak el, mennyi a bevétel, majd rájöttem, hoppá, én csak 5 százalékot kapok, miközben miattam jönnek az emberek. Ezért megváltoztattam a szabályokat, és sokkal több pénz jött be. (...)

Nem vagy egy tipikus ausztrál zenész. Igaz, így hirtelen alig jut eszembe zenekar onnan.

Sorold!

INXS, Kylie Minogue és a Midnight Oil, bár egyik se a kedvencem.

Igen, mert az ausztrál zene fos. Nagyon jó ausztrál együttesek, zenészek vannak, de a közízlés borzalmas. A kommersz house- és rockzenére van leginkább igény. Szóval, ha egy zenész karriert szeretne befutni, pénzt keresni, fellépni, rádióban szerepelni, akkor mindenképp ilyen fosba kell az energiáját ölni. Akik maradnak a jó zenénél, nem tudnak belőle megélni, és hamar fel is adják. Ausztráliában csak 20 millióan laknak, ami nagyon kevés, ha azt nézzük, hogy egy európányi kontinensen fekszik. Nagyon nehéz turnézni, ismertté válni emiatt.”