-Parkolókon, parkokon keresztül vezetnek néha olyan hepehupás aszfalton, hogy egy földúttal jobban jártunk volna.
-Szentháromság több helyen ki van téve, leginkább a logikailag egyértelmű átvezető útvonalakon.
-Az úton lecentiznek, dudálnak, akkor is ha három másik szabad sáv van mellettem.
-A legnagyobb szégyen viszont az, hogy helyi bringásokat láttam járdázni, elcsorogni babakocsik és sétáltatott kutyák mellett gyökkettővel. Mintha nem is tudnák mit jelent biciklizni.
Én nem akarok mást, csak a lehető leggyorsabban és legegyenesebben átsuhanni a városon, mint egy egyenrangú közlekedő fél. Engem is várnak száz kilométerrel odébb, nekem is haladnom kell ahogy autóstársaimnak és láttam ám, hogy az úton elférünk egymás mellett. Miért vagyok abban a városban alárendelt szerepbe kényszerítve? Miért akadályozzák a haladásomat minősíthetetlen és kritikán aluli -omg már gyásznak se tudom nevezni- kijelölt, kötelező útvonallal?”