Bícs

„A messziről hazatérő, meg a valamilyen véletlen folytán a vidéki városban nyaraló ilyenkor nem friss húsként, hanem kívülállóként érkezik az igényesen berendezett hely igénytelen társaságába, ahol amíg nem bizonyít, nem nyerhet befogadást. Íratlan szabályok ezek, mégis mindenki ösztönösen tudja: a férfiaknál kizárólag a mértéktelen alkoholfogyasztás, nőknél pedig a gátlástalan tánc lehet az, ami lerombolja a közte és a helyiek között álló masszív falakat. Érzi ezt a bizonytalan betérő, már amikor a feltöltött ajkú csaj elveszi a bejáratnál az ezerötöt, és felhúzza tetovált szemöldökét, amikor meghallja, hogy az ár miatt sziszegsz. Huncutul kacsint felé ilyenkor a kopasz biztonsági, reméli, a nagy egyetértés a műszak végén hálás könyörszexbe torkollik majd.

Éjfél előtt eleve nem mész vidéki diszkóba, más sem nagyon. Az üres placc persze nem mindenkit riaszt vissza, és ilyenkor a legkönnyebb megszerezni a fenyődeszkaparkett legmagasabb pontját. A konkurencia nélküli harc a leggazdaságosabb, és ezt iskola nélkül is tudják a lányok.(...)

Néhány óra múlva már kiábrándult fejjel lötyögsz egy sarokban, az emberek ugyanolyanok. Akkorra már a más szórakozóhely hiánya miatt betévedt hipszterek is alább adnak arcukból, és öntudatlan állapotban táncolnak saját körükben. Tök ugyanúgy néznek ki mint öt éve, csak több rajtuk a tetkó, így már van esélyed megkülönböztetni a kizárólag beceneveikre hallgató egyedeket.

Bambán engedsz már ilyenkor a kísértésnek, hogy a helyi barátnők rajongótáborának tagjai teljesítsék hálátlan feladatukat, és téged is meghívjanak egy sor bulangára, vagy valami cukros női löttyre. Az utolsó számoknál akár már táncra is adod fejed, beállsz a tinilányok közé, akik magasabb cipőben, rövidebb szoknyában, és több alkohollal a vérükben órák óta próbálják utánozni a színpadon közben meztelenre vetkőzött kurvákat. A cipődet azért már szívesen levennéd, hiába, a kopasz egyből rád szól: azonnal vedd vissza, mit képzelsz, ez nem egy olyan hely.”