Válasz dr. Frank Tibor nyílt levelére

„Amiről tehát Ön beszél, és amit joggal sérelmez, arról szó sem volt beszédemben. Pont ellenkezőleg. Hálás vagyok Önnek, hogy levelében él a gyanúperrel: valójában nem én mondtam az Ön által sérelmezett mondatot, hanem egyes tudósítások költöttek olyan mondatokat beszédemhez, amelyeket azóta néhányan kitartóan próbálnak az én kontómra írni. Hogy miért is tesznek így egyes újságírók, publicisták és pártpolitikusok – figyelmetlenségből-e, felelőtlenségből, nemtörődömségből vagy pedig számításból –, azzal nem szeretnék foglalkozni. De abban biztos vagyok, hogy ebben az esetben sem a figyelmetlenség, sem a felelőtlenség, sem a nemtörődömség, sem a számítás nem helyénvaló és nem is megengedhető magatartás.

Magyarázkodnom mindezért nem nekem kell. Hogy mit mondtam és mit nem, bárki elolvashatja és ellenőrizheti többek között akár a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján is. Az pedig, hogy miért érezték úgy egyes tudósítók, hogy nekik egy másik beszédről kell beszámolniuk, mint ami elhangzott, azért is érthetetlen, mert munkatársaim közvetlenül a beszéd elhangzását követően annak betűhív leiratát minden sajtóorgánum rendelkezésére bocsátották. Ezért mind a mai napig bíztam abban, hogy lesz, aki bocsánatot kér a holocaust emlékét és a Wallenberg-emlékülés méltóságát bántó durva csúsztatásért, vagy legalább jelentkezik, hogy ő követte el hibát és helyreigazítja tévedését. Sajnálom, hogy nem így történt.”