A Horn Gyula sétánynak vége
Lassan készülődhet a Göncz Árpád Városközpont és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár is.
Kinek jut eszébe egy vesztésre álló háború vége felé ilyen méretes vitorlást építeni? Ki gondolhatta, hogy azzal majd nyugodtan vitorlázhat, mintha mi sem történt volna, amikor jönnek a szovjetek?
„A »család« története majdhogynem a legendák ködébe burkolózik, sok benne a kérdéses elem. Egyáltalán: kinek jut eszébe egy vesztésre álló háború vége felé ilyen méretes vitorlást (vitorlásokat) építeni? Ki gondolhatta, hogy azzal, majd nyugodtan vitorlázhat, mintha mi sem történt volna, amikor jönnek a szovjetek? E hajók megálmodója vagy az örök optimisták bálványa volt, vagy látnok, hisz tudjuk: hajózni márpedig mindig kell, de hogy vitorlázni? Igen, egy ilyen, egy ekkora vitorlás megbabonázza az emberfiát, legyen az bár a régi uralkodó osztályt és passzióit lesajnáló kommunista, aki épphogy csak most tanulja a halkés helyét a régi urak asztalánál.
Az 1944-ben elsőnek megépült, Nemere II.-őt (amely csodás módon mai napig a Kékszalag csúcstartója), a Big Boy követte 47-ben (ma Sirocco néven fut, de »Győzelem«-ként is ismert volt), majd a triumvirátus utolsó tagjaként 49-re megépült a Lillafüred is. Utóbbi jellegében már valamelyest idomult a korszellemhez: 30 főt befogadó sétavitorlássá avanzsált időközben. Fedélzetén a párttal és a nép vezető beosztású fiaival hajózott, vidám úttörők part menti integetése közepette. A három fivért (mert egy ekkora árbocos valamit csak hímneműnek tekinthetünk) bármikor, bárhol is tűnjenek fel a csillogó víztükrön, messziről is megismerhetjük külalakjuk, méretük és vitorlázatuk alapján. E jegyeikben nagyjából azonos 75-ös cirkálok egyenként 5 tonnás ólom tőkesúllyal és 70 négyzetméter feletti vitorlákkal siklanak, csoda e ha, igencsak utolérhetetlenül? A csúcstartó Nemere II. ötször nyerte el a Kékszalagot!”