Eichmann és Svábhegye…

„A Karthauzi és az 1945 előtt Evetke, ma pedig Melinda névre hallgató utcában több, nagyrészt zsidó építészek által tervezett garniszálloda létesült, amelyek 1944. március 19. után a zsidók deportálását koordináló Adolf Eichmann, a politikai foglyokat begyűjtő Gestapo és az SD (Sicherheitsdienst, Biztonsági Szolgálat) szálláshelyeivé váltak. Az étteremmel és kávézóval is rendelkező Majestic szállodába (Karthauzi u. 2., ma Karthauzi u 4/a) Eichmann irodája költözött, de ide települt az Államvédelmi Rendészet vezetője Hain Péter, valamint szervezetének zsidóügyekkel foglalkozó része is, továbbá Ferenczy László csendőr ezredes, az Eichmann mellé rendelt magyar összekötő tiszt is itt székelt. Eichmann egy másik irodát is fenntartott a Dohány utcában a zsinagógával szomszédos épületben. (...)

Ha valaki azt gondolná, mindez csak a távoli múlt része, akkor ki kell ábrándítanom. Az Eichmann-különítmény egyik oszlopos tagja lehet, hogy még ma is él – tíz évvel ezelőtt legalábbis életben volt. Ráadásul hazánk szülöttéről, Brunner Alajosról van szó. Alois Brunner Eichmann helyetteseként vezette a bécsi zsidók elüldözését 1938 után és társa volt majdnem mindegyik akciójában. 1945 után több mint egy évtizedig nyugati titkosszolgálatoknak, többek között a nyugatnémet Bundesnachrichtendienstnek dolgozott, miközben egy francia bíróság 1954-ben két eljárásban is halálra ítélte. Majd amikor helyzete tarthatatlanná vált, Szíriába emigrált, ahol szaktudását felhasználva a szír állambiztonság Izrael-ellenes részlegét szervezte újjá. Közben a Moszad két alkalommal is bombamerényletet követett el ellene, ami ujjai nagy részének amputálásához vezetett. 1996-ban Damaszkuszban német turisták még felismerték, és egy alkalommal a Spiegel újságírójának telefoninterjút is adott, amiben nemhogy tagadta volna a holokausztot, hanem még büszke is volt rá, és egyedül azt emlegette sajnálkozva, hogy nem végeztek teljes munkát.”