„Volt a 19. században egy nagy és a filozófiában új korszakot nyitó német filozófus: Karl Marxnak hívták. Nem én mondom, azok a filozófiatörténészek és filozófusok mondják, akik nem a munkásságának utólagos felhasználása – a marxizmus és következményei –, hanem gondolkodói teljesítménye alapján ítélik őt meg. Ma Magyarországon Kövér László pártjának kilenc tagja (bocs, egyikük az önálló párt, a KDNP képviselője) arról nyújt be törvényjavaslatot az általa vezényelt kétharmados országgyűlésnek, hogy »Marx Károly« nevét tüntessék el a magyar utcák elnevezéséből, és tételesen fel is sorolják, melyek azok a települések, amelyeket a törvény erejével kell kötelezni erre. Pedig a nagy német filozófus 1883-ban meghalt, így sem Lenin nagy kísérletét, sem Sztálin gyilkos rendszerének kiépítését nem legitimálhatta személyesen és tevőlegesen (és ha élt volna, sem tette volna meg, ezt én állítom, de most nem fejtem ki az érveimet, mert ez egy apró). Szemben Nyirő Józseffel, akinek nemcsak hogy az írói teljesítménye (a maga területén természetesen) nem összevethető azzal a hellyel, amelyet Marx a filozófiában elfoglal, hanem még a magyar nyilas parlamentbe is beült, majd bátran távozott az országból Szálasi nemzetvezető sleppjével. És nem tudunk róla, hogy valaha is revideálta volna akkori magatartását.
Akkor most a »teljesítmény« vagy politikai szerepvállalás számít a fideszes egyes mérce szerint?”