Miért nézzük mi magyarok?

„Ha valamikor ki is engedünk az önsokkolásból, akkor az a hétvége, amikor átadjuk magunkat a tehetségeknek. Élvezzük a kis csillagok, megasztárok próbálkozásait. Bár az érdekes, hogy ezen a téren is inkább a két nagyhoz húzzunk. Hiába az Eurovízió, az állami tévé úgy látszik még nem alternatíva, ha énekes show produkciókba akarunk belefeledkezni. Képzelem, hogy mennyire fog dübörögni a most meghirdetett Fölszállott a páva népzenei és néptánc vetélkedő. Szerencsére nem minden csak a nézettség, a hagyományápolás ugyanolyan fontos, és ehhez ki más érthetne jobban, mint a közmédia.

De a kérdés, kérdés marad, még ha szorosan nem nézettséget érinti is. Vajon van ennyi tehetség az országban, és nekik valóban lesz helye és szerepe a hazai szórakoztatóipari palettán akkor, amikor Janicsák Veca kénytelen lemondani a vidéki turnéját, mert nem fogynak a jegyek, vagy Oláh Ibolya a bulvársajtóban kesereg a zsákutcába került karrierje felett? Furcsán bánunk a tehetségeinkkel annyi szent. Persze ne legyünk tévedésben, ezek a műsorok sosem a tehetséggondozásról szólnak. Lassan – lassan azonban ideje lenne a tévéknek elgondolkodnia arról, hogyan nyissák szélesebbre a kapukat Európa felé, hogy a kis magyar felfedezettek ne csupán fél évig létezzenek, mint új reménységek, hanem a képernyőmegvonás után is képesek legyenek itthon, és legalább a régióban labdába rúgni. A tévék ezzel maguknak is nagyobb piacot teremtenének, és a leeső díjakból is többet markolhatnának, ha nagypályán játszanának. 

Talán a következő X-faktorban megvan ez a faktor is, és a TV2-ős The Voice is már ilyen lehet. Meglátjuk!”