Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Egy állami intézmény aljas módon megzsarolta az egyik szerzőnket: ha még egyszer írni merészel róluk, kirúgják a rokonait az állásukból.
„Bármennyire is gyomorforgató, kénytelenek vagyunk engedni a zsarolásnak, lemondunk az adott intézmény jogsértő működésével kapcsolatos leleplező cikkek további közléséről. Egy újságíró vagy egy blogger lehet bátor, ha oknyomozásra adja a fejét, vállalnia kell a kockázatokat is. Nem lehet azonban felelőtlen, nem sodorhat bajba másokat, nem veszélyeztetheti olyanok egzisztenciáját, akiknek valójában semmi közük az egész történethez.
Így aztán itt sem közlöm, melyik szerzőnkről van szó, milyen cikkünk verte ki a biztosítékot és főleg azt hallgatom el, melyik állami intézmény sajtószolgálata figyelt fel a leleplező írásra.
Azt viszont ezúton hozom a Nagy Testvér tudomására: ha mindezek ellenére, bármilyen ürüggyel kirúgnak valakit az érintettek közül, számolniuk kell a következményekkel. Akkor borítjuk a bilit, mindent a nyilvánosság elé tárunk és rendőrségi feljelentést is teszünk. Nem csak az eredeti jogsértés, hanem zsarolás bűntettének ügyében is.”