Szoborsorsok

„S ezért sem mehetünk el Raul Wallenberg meggyalázott szobra mellett hangtalan! Mert ha ő, magyar honfitársaink százainak megmentője, a német és szovjet despotizmus üldözöttje, a vértanú nem fér el közterünkön és a lelkünkben háborítatlan megbecsülésben, akkor hogyan is akarnánk magyar hasonmását, Esterházy János grófot kiszabadítani az álnok megbélyegzés és hűtlen feled(tet)és fogságából? Márpedig ideje volna! (...)

Ha szülőföldjén még homlokán is a nacionalista kommunisták gyűlöletbélyege, a Jad Vasem Intézet már az életmentő bátrak között tartja számon, s 2009-ben, elnyerte a lengyel államfő Polonia Restituta kitüntetését. De rehabilitálták már Oroszországban is. Most – bármi nehéz (?!) – szlovák és cseh szomszédainkon a sor!

Nem méltó tiszteletre, könyörületre ez a nép, sem a Mindenható áldására, míg cinkosok és kalandorok után meg nem teremti a dolgos, helytálló, igaz emberek kultuszát. Amit nem fog sem cinóber festék, sem alantas ármánykodás! Sem pedig a nemzet puhány amnéziája… Honfitársak, építsük meg közadakozásból Esterházy János gróf eszméltető emlékművét! Hogy itthon és a nagyvilágban mindenki lássa: az ő áldozatos élete példájára szétszaggatva, vesztegzár alatt is fel tudunk nőni – egyénenként és nemzetként is – új, közös csatákra, munkálkodásra. (Kihívó és kátyú, kaptató épp elég van!)”