Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
A Fidesz eddigi politizálása alapján kérdéses, hogy mennyi remény van rá, de nagyon jó lenne, ha a párt és a kormány is elfogadná végre: a külhoni magyar pártok közül mindenkit partnerként kell kezelni, aki a helyi magyar közösségek támogatását bírja, legyen szó akár a Hídról, akár az RMDSZ-ről.
A vasárnapi romániai önkormányzati választásokon a három magyar párt versenyét egyértelműen az RMDSZ nyerte (a teljes választást pedig a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok szövetsége, az USL). A magyarországihoz képest elképesztően lassú eredményközlés alapján a szavazatok több mint 90%-ának feldolgozása után a párt 193 polgármesteri helyet szerzett, míg riválisai, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt 7-et, illetve 2-t. A helyi tanácsosok (önkormányzati képviselők) számát tekintve is hasonló a helyzet: az RMDSZ-nek 2145, az MPP-nek 256, az EMNP-nek 198 helyi képviselője lett a legutóbbi jelentés szerint.
A magyar pártok közül a legnagyobb vesztes egyértelműen az MPP. Nem csak a párt elnöke, Szász Jenő szenvedett megalázó mértékű vereséget Székelyudvarhelyen, de a párt elvesztette négy évvel ezelőtti szavazóinak felét, és polgármesteri pozícióinak nagy részét. Az újonc EMNP közel annyi szavazatot és tanácsosi helyet szerzett, mint az MPP, ami ahhoz képest talán nem rossz teljesítmény, hogy ez az első választási megmérettetése, azonban a párt vezetői egyértelműen többet vártak június 10-étől. Nem lehet felhőtlenül boldog az RMDSZ sem, bár két kihívóját nagyon megverte, több települést visszahódítva az MPP-től, elvesztette például Szatmárnémetit, Maros és Szatmár megyéket.
A vasárnapi eredmények megmutatták a romániai erőviszonyokat, de hogy mindez milyen hatással jár lesz az őszi parlamenti választásokra, azt nehéz lenne megmondani. Az RMDSZ szerint a magyarságot, az MPP szerint a jobboldalt nem szabad megosztani. Bakk Miklós szerint az EMNP-nek és az MPP-nek a fúziót is érdemes lehet fontolóra vennie.
A magyarországi ellenzéki pártok (a Jobbiktól a Demokratikus Koalíción át az MSZP-ig) a romániai eredményekre reagálva a Fidesz és a kormány erdélyi kampánytevékenységét kritizálják, a Fidesz és a kormány meg hallgat. Pedig lenne mit mondaniuk, különösen azoknak a politikusoknak, akik élesen beleálltak az erdélyi kampányba. Tarlós István elárulhatná, hogy a Szász Jenőnek átadott testvérvárosi szándéknyilatkozat a Fidesz által látványosan támogatott MPP-elnök leszereplését követően is érvényes-e a székely város felé? Kövér László beszélhetne arról, volt-e bármi hozadéka a magyarság vagy akár a magyar jobboldal számára a Nyirő-újratemetés körüli, vállalhatatlan cirkusznak?
A Fidesz eddigi politizálása alapján kérdéses, hogy mennyi remény van rá, de nagyon jó lenne, ha a párt és a kormány is elfogadná végre: a külhoni magyar pártok közül mindenkit partnerként kell kezelni, aki a helyi magyar közösségek támogatását bírja, legyen szó akár a Hídról, akár az RMDSZ-ről. Hogy a Fidesz vezetői szívének kedves vagy kevésbé kedves politikai erőről van-e szó, az a magyar nemzeti érdekek szempontjából erősen másodlagos.