„De nem a pénzről van szó, hanem az erkölcsről. A magánemberiről is, meg a közösről is. A korrupció kicsiben kezdődik, kenőpénzt adunk ismeretlen embereknek, az ismeretlenek elfogadják, mosolygunk egymásra, de kényszeredett mosolyunk csak minket árul el: amit tettünk önként, nem kényszer alatt tettük. S ha valamit nem kényszer alatt teszünk, s az rossz a köznek, az bűn.
S ha van bűn, jöjjön a büntetés.
Csak néhány hét vagy hónap és Vizoviczki Lászlóból V. László lesz. Romolnak az esélyei, s romolnak azok esélyei is, akik az állam egyenruhájában vállaltak közösséget vele. A mi esélyünk az, hogy tényleg megtisztul a rendőrség, hogy visszaáll az állampolgári bizalom, amely 2006 őszén elveszett az utcán, a téren, a Magyar Rádió udvarán. Tudom, hogy unalmas az állandó visszamutogatás, de még 2012-ben is szenvedjük Gyurcsány egyes rendőri vezetőinek örökségét, a bizalmatlanságot.
A rendőrség, a bírói, ügyészi kar tudja: a tiszta kezekért meg kell küzdeni, a tiszta kezekért érdemes felvenni a kesztyűt, hogy ne csak a kezük, de a lelkiismeretük is tiszta legyen. Valami elkezdődött. Hogy pontosan mi, azt nem tudjuk.
Mi, egyszerű magyar állampolgárok nemcsak hisszük, de tudjuk is: ez az a harc, amit semmiképp sem szabad elveszíteni.”