Nem besúgó, hanem közérdekvédő

„Hogy valójában mi a helyzet, sose tudjuk meg, mert Magyarországon nem létezik olyan szerv, amelyik valóban alaposan és függetlenül kivizsgálja a bejelentést, és ha igaz az állítás, valódi védelmet biztosítana a bejelentőnek. Mi a korrupciós ügyekre fókuszálunk, tehát, az a vágyunk, hogy ha valaki korrupciót tapasztal és bejelentést tesz, védelemben részesüljön. A korrupciót tapasztaló magyarok 90%-a nem tesz bejelentést, mert fél, hogy retorzió éri, és mert nem hiszi, hogy bárki kivizsgálná. A közérdekű bejelentőket elvileg a Büntető Törvénykönyv védi, mivel 257. §-ában kimondja, hogy aki közérdekű bejelentés miatt a bejelentővel szemben hátrányos intézkedést tesz, vétséget követ el. Ugyanakkor a statisztikák azt mutatják, hogy az utóbbi években egyáltalán nem indult bírósági eljárás ezen paragrafus alapján, ami jól jelzi a rendszer problémáit.

Pedig az angolszász országok szerint jóval olcsóbb a bejelentőket védeni, mint a belső ellenőrzési osztályokat fenntartani. A kormány antikorrupciós programja elvileg kezeli majd a kérdést szeptember táján, ezért is jó, ha már előre gondolkodunk. Milyen intézményrendszer lenne képes megvédeni a bejelentőt? És leginkább, mi kellene a kultúraváltáshoz, azaz, hogy a bejelentőben ne besúgót lássunk?

Angliában sem ment könnyen. Úgy lett védelem és jogszabály, hogy rengeteg ember meghalt, amikor elsüllyedt egy komp, összeütköztek vonatok és felrobbant egy olajtorony. Egyik esetében sem mertek jelenteni, de erre csak a vizsgáló bizottságok derítettek fényt utólag. És akkor hoztak egy jogszabályt (1998-at írunk), ami elég tág kereteket szab, hatékony védelmi eljárásokkal. Ott beleférne a védelembe a hatvani bejelentő esete is, nem csak korrupciós ügyek.”