Hogyan definiáljuk a hálózati személyt?

„Több mint aggasztó azonban, hogy az a kormányzat, amely ha kell, egy nap is átver a parlamenten egy törvényt, az állambiztonsági múlt megismerése kapcsán két év alatt semmit sem tett még le az asztalra. Bizonyára a Nemzeti Emlékezet Bizottsága mindent megoldhat, de miért nem tudhatjuk meg, hogy hogyan, milyen alapelvek mentén és kikkel? Az eredetileg beígért május 15-i határidőre ennek koncepciójából semmi sem került nyilvánosságra. Egy évvel ezelőtt az a képtelenség lett beígérve, hogy »mindenki hazaviheti az iratait«, történni azonban semmi sem történt. Most ha lesz is koncepció valamikor, az sem arról fog szólni az ígéretek szerint, hogy az irathozzáférést megváltoztatják, hanem arról, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága majd kidolgozhat erre javaslatokat. (...)

Kérdéseim ezután Kontrát Károlyhoz:

1. Hogyan kellene definiálni, hogy ki a hálózati személy?
2. Ha a nyilvántartások ennyire hiteltelenek, akkor miért alapozódik a mai nyilvántartási rendszer is a régiekre?
3. Ha a nyilvántartások ennyire hiteltelenek, miért nem vonják felelősségre azokat, akik ezeket az adatokat hamisították?
4. Ha a nyilvántartások ennyire hiteltelenek, miért lehetnek a titkosszolgálatoknál ma is vezető állásban azok, akik ezeket az állítólag hiteltelen nyilvántartásokat kezelték? Nem akarok senkit sem kínos helyzetbe hozni itt a mai szolgálatok hivatásos állománya múltjának teregetésével, azt hiszem, mindketten tudjuk hogy hosszú listát írhatok azokról a megbecsült szakemberekről, akiket mind a mai napig alkalmaznak.
5. Ha a nyilvántartások megbízhatatlanok, miért nem volt hajlandó a Fidesz elfogadni az LMP által kezdeményezett vizsgálóbizottság felállítását? (csak az olvasók kedvéért megjegyzem, ebben egyetértett a Magyar Szocialista Párttal is, ami ismét növeli a gyanút, hogy a két politikai erő között legalább ebben a kérdésben van egyetértés).
6. Életszerűnek tartja-e Kontrát Károly azt, hogy valakit az állambiztonság különböző szervei hosszú éveken át hálózatként nyilvántartottak, hivatkoztak foglalkoztatására, mégse lett volna az állambiztonság ügynöke?
7. Miért nem nyomtatják ki a mágnesszalagokat és minősítik egyenként az azon található adatokat, holott a jelenleg hatályos szabályozás is ezt követelné?
8. Miért nem számítja bele az »iratok« kategóriába a mágnesszalagok tartalmát? Az az állítása ugyanis hogy a levéltár a fennmaradt iratok 93%-át kezeli, csak akkor igaz, ha a mágnesszalagok adattartalmát nullának vesszük! Ezzel szemben viszont tudjuk, hogy a mágnesszalagok adattartalma több százezer oldal is lehet, ráadásul a legfontosabb adatok éppen ezeken a hordozókon találhatóak. Nem csúsztatás ezt nem létezőnek tekinteni?”