„Kezdjük ott, hogy a szlovák államvasutak egy olyan intézmény, amelynek a vevőszolgálati osztályát egy Tisóba oltott Goebbels igazgathatja. A nettó szlovák nacionalizmus bástyája volt mindig is, magyarul megszólalni se hajlandó kalauzokkal és pénztárosokkal. Ez utóbbit valószínűleg szigorúan parancsba is adták az alkalmazottaknak, más magyarázat nincs rá, hogy a magyarul jó eséllyel tudó, magyar nyelvű és akcentusos munkaerő miért nem volt hajlandó magyarul kommunikálni az utasokkal. Ha nagyon muszáj volt, a határ menti térségeken megjelentek az angol és német nyelvű információs táblácskák, egyébként pusztulat.
Idén a Komárom-Pozsony szakaszon a személyszállítás üzemeltetését átvette a cseh RegioJet társaság, ez az a vonal, ami gyakorlatilag a főváros környékén kívül csak magyarok lakta területeket érint. A RegioJet új játékos a piacon, és ez a hozzáállásukból is látszik: némi szervezett levelezés után megjelentek a kétnyelvű, szlovák-magyar településnevek a peronokon elhelyezett várakozókon (nem a táblákon), és két nyelven szólnak az utasokhoz a kalauzok is.
A vasúti állomások táblái azonban maradtak egynyelvűek, mivel a szlovák államvasutak gondozásában állnak - a RegioJet csak bérli magát a vonalat. A települések nevei ennek megfelelően nincsenek is kiírva, s a komáromi és dunaszerdahelyi aktivisták hiába kezdeményezték, erre mondtak nemet a vasúti illetékesek. A közép- és kelet-szlovákiai régióról nem is beszélve, ott egyelőre még petíciók sem születtek. A szlovák államvasutak kétnyelvűsége tehát abban nyilvánul meg, hogy időről időre következetesen lefestik a rejtélyes kezek által kifújt magyar településneveket az állomásokon. És hogy a múltkor a pénztáros rejtélyes oknál fogva már hajlandó volt hozzám magyarul szólni a komáromi állomáson, egyelőre még tanulmányozom a paranormális jelenség okát.”