Tényleg olyan béna szám-e a székely himnusz?

„Volt időm körülnézni és megállapítani, hogy mostanra kialakult a Fidesz-korszak nyilvános ünnepségeinek öltözködési kánonja. Bármi legyen a téma vagy helyszín, a tömeg összetétele mindig ugyanaz: 5-10 százalék bocskais, 88-93 százalék ájtatos arcú kosztümös/öltönyös és 2 százalék szabadon választott fantáziajelmezes. Utóbbiakat most a Pro Concordata Ordem Populorum Internationale köpönyeges lovagjai képviselték. Az MSZP alatt sokkal rosszabb volt, mert a megélhetési baloldalon elenyésző a jelmezesek mennyisége.

Végre jött a fő szám, Semjén beszéde, de hiába a csibészes mosolyú, tapasztalt (és máskor szenvedélyes) előadó, a produkció ezúttal meglehetősen laposra sikerült. Az volt Semjén pechje, hogy a szövegírójához hasonlóan én is tegnap néztem meg a Wikipedián a Mihalik-szócikket. 24 órán belül másodikra már untam. A miniszterelnök-helyettes jobb napjain világszínvonalon tud ficózni, komcsizni vagy liberálisozni, de most ihlet nélkül darált le pár életrajzi adatot, amihez nagyjából annyit tett hozzá sajátból, hogy a Székely Himnusz éneklése annak idején a szocialista rendszerrel szembeni ellenállás szimbóluma volt. Ami egyébként igaz.

Akik a nyolcvanas évek közepén az ünnepi mise után kicsit borzongva énekelték a Székely Himnuszt, kábé ugyanarra gondoltak közben, mint akik a CPG-koncerten ordították, hogy »rohadt büdös kommunista banda / Mér nincsenek ezek felakasztva«. Vicces lett volna, ha néha dalt cserélnek, de ilyesmi tudtommal sajnos sohasem történt, a Horváth Mihály téri plébániatemplomban tutira nem.”