Vízió

„Orbán Viktort a 2002-es országgyűlési választásoknál valakik »megvezették«, hogy a Fidesz fog győzni. Az első forduló után derült ki, hogy baj van, végzetes hibát követett el a párt. Emlékszem, a második forduló előtt a TF-en a miniszterelnök drámai beszédet tartott Magyarország helyzetéről – tízezrek hallgatták a környező utcákban, az Alkotás utcában megbénult a forgalom –, arról, hogy választási veresége esetén egy részvénytársaság kezébe kerül az ország, mindent eladnak, kisemmiznek bennünket.

A beszédnek óriási hatása volt, de már későn hangzott el. Most ismét válaszút előtt állunk, iszonyúan nehéz év következik. A másfél millión felüli támogatókat meg kellene tartani, és a több százezres bizonytalankodókat újra a jobboldalra kellene állítani.

Miniszterelnök úr! Nem jött el egy újabb drámai beszéd ideje? Nem kellene feltárni, elmondani tételesen a valós helyzetet? Hogy hány helyről és kik nyomorítanak bennünket? S ha ezt a csatát nem nyerjük meg, mi lesz a következménye? Nem kellene kijelenteni, hogy a saját javunkra ezt a küzdelmet csak együtt, közös erővel tudjuk megvívni?

Én csak azt mondom, amit egyre több helyről hallok: az idő sürget, a türelem fogy, az értetlenség növekszik és a vízió semmivé válhat.”