Itt a vége

„A görög gazdaság zsugorodását – a kibocsátás idén több mint 20%-kal marad el a 2007-es szinttől, a munkanélküliség 7%-ról 22%-ra, az államadósság pedig 55%-kal nőtt – csak a XX. század háborús veszteseinek összeomlása haladja meg. De az áldozatoknak nincs gyümölcse, mert nem is lehet; a szigor bajnokai ma sem tudják felrajzolni, hogyan kovácsolhat fellendülést a megszorítás, mert nem is kovácsolhat.

Megszorításoknak akkor van értelmük, ha azokkal le lehet dolgozni a gazdaság versenyhátrányát. Ilyen versenyhátrány például az, ami a termelékenységet rendre meghaladó bérkiáramlást idéz elő. De a periféria versenyhátránya ennél bonyolultabb. Egyrészt Kína és India elvitte Európából – tőlünk is – az alacsony hozzáadott értéket termelő munkahelyeket. Azok az országok kerültek a legnagyobb válságba, azoknál van a legnagyobb alulfoglalkoztatás és munkanélküliség – mint nálunk –, amelyek az elvesztett alacsony szellemi tartalmat hordozó munkahelyeket nem tudták helyettesíteni a fokozottabb tudást és képzést igénylő tevékenységgel.

A fejlett Nyugat éppen azzal tudta megőrizni versenyképességét, hogy kitelepítette az alacsony hozzáadott értéket termelő munkahelyeket a perifériára azért, hogy képzettmunkaerő-állományuk a magasabb hozzáadott értéket termelő munkával foglalkozhasson. A periféria – mint ahogy mi is – a folyamatot ünnepelve fogadta, szűkös forrásait nem a tudásra, a kutatásra és fejlesztésre, hanem egymással versenyezve, az alacsony hozzáadott értéket termelő munkahelyek becsalogatására fordította, bízva az EU és az euróövezet szerkezetét szolgáló elméletben, miszerint a közös piac és a közös valuta a bérek és az árak párhuzamos konvergálását biztosítják.

De nem ez történt.”