„Kedves autós közlekedőtársam!
Tudom, sokszor lassítani vagy kénytelen, ha előtted megyek, de hidd el, ez nem miattam van. Az egyirányú utcákban mindenhol lenne hely, hogy elférj mellettem, ha a többi autó nem foglalná el az út szélességének legalább kétharmadát. Vígan és biztonságosan elmehetnél mellettem, ha nem kellene az út közepén mennem, mert a parkoló autók miatt nincs még 40 centi.
Ha egy kétszer kétsávos úton, mint például a Nagykörút, le kell lassítanod a külső sávban, mert előtted megyek, az nem miattam van. Az azért van, mert olyan sok autó megy a belső sávban, hogy te nem tudsz kisorolni. Én csak egy pici helyet foglalok el, ellentétben a többi rengeteg autóval, akik egy egész párhuzamos sávot megtöltenek.
Ha egy kétszer egysávos út keskeny ahhoz, hogy elférj mellettem, hidd el, nem miattam mész lassan. Ha például a Lánchídon megyek át (ami valld be, szép teljesítmény tőlem, mert emelkedik és én ennek ellenére általában igyekszem tartani a tempómat) és te beszorulsz mögém, nem azért tart fél perccel tovább az utad, mert én előtted vagyok, hanem mert a szembesávban annyi autó áll/megy, hogy tőlük nem tudsz még 40 centit sem balra áthúzódni.”