Felelős szabadság

„Kedves Ballagó Diákok!

Szokás ilyenkor azt mondani, hogy kiléptek a nagybetűs Életbe, ám aki ezt mondja, elfeledi, hogy már mindannyian hátatok mögött hagytatok 18 évnyi kalandot, élettapasztalatot, örömöt, bánatot. Az igazság az, hogy már régóta a nagybetűs Életet élitek, most csupán egy újabb állomásához érkeztek, ami abban mindenképpen különbözik a korábbiaktól, hogy ettől kezdve sokkal szabadabbak lesztek.

Azzal, hogy a szülői ház kontrollja lazul, ezernyi új, korábban csak messziről csodált lehetőség válik kézzelfogható valósággá. És ezzel együtt ezernyi veszély is! A szabadság mámorában élő ember azt gondolja, az egész világ az övé, de ti, református iskolából jövő, bibliaolvasó emberek tudhatjátok, hogy ez nem igaz, hiszen az egész világ az Övé, a mi Urunké! A pillanatnyi vágyait követő ember veszni hagy hagyományt, szilárd értékrendet, és a távoli célokat pillanatnyi sikerekre cseréli. Egész generációk estek már abba a csapdába, hogy elfelejtették, igaz és boldog függetlenség csak ott lehet, ahol a szabadság a felelősségből táplálkozik.

Mégis, hogyan igazodunk el a szabadság útvesztőjében? A ballagók tarisznyája az útnak indulás jelképe: népmesei hősökként indultok a boldogság nyomába, de ne felejtsétek – a mesehősök nem csak a maguk boldogulását keresik. Közösségből indulnak el, útjuk során a gyermekkorban megtapasztalt, megtanult értékeket követik, és vándorútjuk, harcaik végén újra közösségbe érkeznek. Aki igazán szabad szeretne lenni, nemcsak magára tekint, célja elérése közben figyel a másik szabadságára is.

Kedves Útra Indulók!

Kívánjuk nektek, hogy az előttetek álló úton ne veszítsétek el szemetek elől a célt. Jó tudni, hogy nem kell egyedül járni utunkon, viszont ami tőlünk telik, azt nekünk kell megtennünk: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, (...) legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" (1Kor 16, 13-14)

Budapest, 2012. május

Dr. Huszár Pál főgondnok, a Zsinat világi elnöke

Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke”