Kisebbségben narancsországban

„Bár nem vagyok se nemzetiségi, sem cigány származású, mégis kisebbséginek érzem magam a saját hazámban, a mai Magyarországon, most, itt, 2012-ben! Kisebbségi vagyok, mert a többséggel ellentétben én nem értek egyet kormányunk és parlamentünk működésével, a megszülető törvényekkel, az adó-, gazdaság-, és szociálpolitikával, és a kormánypártok tevékenységével. Kisebbségi vagyok, mert én nem fogadom el, hogy a demokráciát nacionalista dogmákkal, a rossz irányba mutató gazdaságpolitikát meg populista hazugságokkal helyettesítsék. Kisebbségi vagyok, mert felháborodással figyelem a rendszerváltáskor létrehozott demokratikus intézményrendszer teljes szétverését, és a társadalmi felhatalmazás nélkül létrehozott antidemokratikus alkotmány nemzetünkre kényszerítését.Kisebbségi vagyok, mert nem tetszik, hogy a kormányzat ugyanannyi adóhányadot követel a szegénységi küszöb alatt tengődő, minimálbérnél is kevesebb jövedelmekből boldogulni próbáló magyar családoktól, mint a milliárdos csalóktól, oligarcháktól, »nyakkendős szélhámosoktól«, jogtalan végkielégítésekből megtollasodott gazemberektől.

Kisebbségi vagyok, mert nem értek egyet a szegény-ellenes állami rendelkezésekkel, a kisvállalkozói szféra tönkretételével, a közmunkások rabszolgákként történő dolgoztatásával és teljes kihasználásával. Kisebbségi vagyok, mert felháborít, hogy a Fidesz saját szavazóit is becsapva a 2010-es adócsökkentési ígéretei ellenére 22 új adót vezetett be. Kisebbségi vagyok, mert nem értek egyet a kormányzat oktatáspolitikájával, a továbbtanulás lehetőségének csökkentésével, a felsőoktatási keretszámok drasztikus redukálásával, és így a diplomaszerzés ellehetetlenítésével. Kisebbségi vagyok, mert mérhetetlenül felháborít, hogy a kormány az új munka törvénykönyvével éppen a legnehezebben boldoguló, bérből-fizetésből élők jogait csorbítja a legjobban, a munkáltatókra bízva a kiadható szabadságok és próbaidő hosszát, a táppénz alatti felmondás lehetőségét, a délutáni pótlék elvételét, az éjszakai műszakpótlék megkurtítását, és az általános munkavállalói jogok lecsökkentését. Kisebbségi vagyok, mert számomra tűrhetetlen a sajtószabadság megszüntetése és az amit a hatalom a Klubrádióval művel.

Kisebbségi vagyok, mert megdöbbent, hogy a modern kori Európában lehetséges olyan választójogi törvényt alkotni, mely egyetlen párt számára tudja biztosítani az újraválasztás lehetőségét. Kisebbségi vagyok, mert számomra elfogadhatatlan, hogy országom parlamentjét a Fidesz bábszínházzá degradálja, melyben központi pártirányítással szavazógépekké lefokozott képviselők a népvezér akaratát megvalósítva, egy antidemokratikus házszabály segítségével valódi megvitatás nélkül tudjanak törvényeket alkotni. Kisebbségi vagyok, mert nem értek egyet azzal, ahogyan Orbán Viktor az Európai Uniót hazánk ellenségévé teszi, és azzal, ahogyan Strasbourgban és Brüsszelben viselkedik. Kisebbségi vagyok, mert felháborít az, hogy az állam Horthy Miklósnak akar szobrot emelni, miközben Károlyi Mihály szobrát meg lebontatja. Kisebbségi vagyok, mert nem tetszik, hogy hazámban egyre erősebb az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a kirekesztés, és hogy mindezt a kormány tétlenül nézi, sőt jó kapcsolatokat épít ki a szélsőjobboldallal. Kisebbségi vagyok, mert nem tudom elfogadni, hogy az állam egységét szimbolizáló köztársasági elnöki posztot sorozatban pártkatonákkal töltetik be. Kisebbségi vagyok, mert nálam nem fér bele a jogállamiságba a visszamenőleges hatállyal történő törvényalkotás. Kisebbségi vagyok, mert nem tetszik az, amilyenné hazámat tették, miközben ez az ország az enyém is, és mindannyiunké! Kisebbségi vagyok … és ez nem rám nézve szégyen!”