„Csóróság van nagy Cs-vel, nem csak mondat elején, nincs min csudálkozni. Kormányprogram-nyilatkozat? Ki törődik azzal? Amikor nem esik. Az eső már jobban izgat mindenkit. Csak borul, fúj, hideg is van, be-be kell fűteni, hogy a gyerekek ne fázzanak meg, mert a gyógyszer drágább a fatelepi törmeléknél... Szárazság van, az áram meg drága. Ott aszik minden a kertben, amit még a csiga fel nem zabált. Szegény embert a szárazság is húzza. Meg a nyálkás csiga. Meg a levéltetyű. Hiába, ha egyszer csóróság van, akkor mindenütt. Akár a lepra. Ragad. Tavaly legalább a csigát felvásárolták, vedrestül jártak a csigakommandók az út szélén, most valahogy az se megy. Idén azok is csak szomjan halnak. Pedig egy kis eső után talán lenne végre gomba. Finom, tápláló. És árulható az út mellett. Húgyos Jóska hiába járja az erdőt családostul... Tegnap már az árokparton sóskáztak kínjukban.
Milanko is rázta kaput (a csengőmet ellopták – csóróság van...), nem volna-e valami meló a kertben... Hát hacsak olajkutat nem tud fúrni, Milanko... Azt nem, de esetleg az árkot lekaszálhatná, ha tudnék adni valami kinőtt gyerekruhát... Már mindet odaadtam Milanko... Mondjuk a régi mosógép még ott áll a garázsban. Mos, csak nem csavar és rozsdás az egész, nincs hozzá már pótalkatrész. És zabálja az áramot. Nem baj, mert azt úgyis lopják a sógortól, csak ne mondjam senkinek. Elviszi, majd hoz érte gombát, ha lesz. Meg pár bontott téglát. És le is kaszálja az árkot, egye fene. Illetve hát a nyúlak... Jut eszembe, háziállat! Viszek egy kis száraz kenyeret a kutyának a maradék avas zsírral. Imádja! Legalább már ő ne érezze, hogy csóróság van!”