„Persze elkerülhető lett volna a Széll Kálmán-terv 2.0 akkor, ha a »kétharmad« idejében kapcsol, és nem pusztán a vélt gazdaságpolitikai sikereket ünnepli. Például 2010 őszén komplett szerkezetátalakító programmal állhatott volna elő a Fidesz–KDNP – az akciótervek kevésnek bizonyultak. Ennek apropóján pozitív visszajelzést kaptunk volna a külföld, a piacok és az EU részéről.
Nagy kár, hogy a kályhához tértünk vissza, ráadásul nem is olyan rossz világpiaci környezetben. És micsoda pénzügyi »adottságokkal«! Brüsszel simán lenyelte a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítását, az érintett szektorok pedig a különadókat.
Most úgy fest, a Széll Kálmán-terv és a konvergenciaprogram újratöltésének egyetlen célja az, hogy – miként fentebb említettem – végre megállapodjunk az EU–IMF-párossal, Magyarország kapjon nemzetközi hitelkeretet. Ennek még feltétele, hogy jogállamnak is tűnjünk Brüsszel szemében.
Ha ez összejön – mármint az EU–IMF-kölcsön –, akkor lehet csak sikeresnek minősíteni az új programot. Ám a nemzetközi hitel megléte még korántsem jelenti azt, hogy Magyarország prosperáló gazdaságú uniós tagállam lenne.”