Általában kedvesek, udvariasak. Baj csak azokkal van, akik nagyon sokáig akarnak nagyon udvariasak lenni, és mindig akadnak néhányan, akik valamiért kényszeresen meg akarnak ölelgetni. Ennek általában éles szóváltás a vége, de azért az ilyesmi tényleg ritka. Mivel a Narnia krónikáiban is szerepeltem, sok fiatal rajongóm van. Volt olyan, hogy egy iszonyúan fárasztó nap végén egy kisfiú odajött hozzám autogramot kérni. Gyorsan aláírtam, és mentem tovább, de amikor a kissrác ránézett a papírjára, szomorúan megkérdezte, mi ez az irkafirka, nem tudja elolvasni. Természetesen visszakértem a papírt, és óvatosan, gyöngybetűkkel írtam neki valami szépet, hadd örüljön. Vannak viszont nagyon kellemetlen élményeim is a sztárságról.
Például?
Például amikor néhányan vásári bohócként kezelnek, és elfelejtik, hogy én is ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Pár hónappal ezelőtt a New York-i metróban az egyik mellettem álló gyerek elkezdett fotózni a mobiljával. Csak úgy, kérdezés nélkül. Nem esett jól, ezért elhatároztam, hogy a saját fegyverével vágok vissza: előkaptam a saját telefonomat és én is elkezdtem fotózgatni őt. Na ezen már annyira meglepődött, hogy végül abbahagyta. Semmi bajom sincs azokkal a rajongókkal, akik szeretnének egy kicsit dumálgatni velem, a fotósokat viszont gyűlölöm, mert őket csak az élteti, hogy sokat keressenek rajtad.”