Egyéves a Köztársaság Köve

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Barátaim, Demokraták! Egy évvel ezelőtt azzal a szándékkal helyeztük el itt a Köztársaság kövét, hogy kőbe véssük a demokratikus Magyarország eszméjét.

Azon a napon állítottuk ide ezt követ, amikor a Fidesz visszaélve kétharmados parlamenti többségével elhajította az ország korábbi alkotmányát, és a nemzetre kényszerítette egypárti alaptörvényét.

Az elmúlt egy évben a demokraták egyre erősödő tiltakozásának dacára, hazai és külföldi kritikák ellenére kiépültek Orbán-rendszerének közjogi alapjai. Magyarország ma már csak formálisan köztársaság. Tartalmilag önkényuralom. Mert egyetlen párt, egyetlen ember kizárólagos akarata irányítja az országot. Ez igazgatja az államot a minisztériumok csúcsától a legkisebb település iskolájáig.

Az önkénynek egyetlen célja van: minél több hatalmat szerezni, és minél tovább megtartani. Ezért maga alá akar gyűrni mindenkit, meg akar törni minden ellenállást.

Ezt láttuk az elmúlt két évben mindenütt: megfélemlített közigazgatás, jogköreitől megfosztott alkotmánybíróság, megregulázott sajtó, ellopott nyugdíjvagyon, eltörölt egyházak, leigázott igazságszolgáltatás, kifosztott önkormányzatok, kiüresített egyetemek és főiskolák, államosított kórházak, kézi vezérelt iskolák.

Ezek a kormány elmúlt két éves menetelésének legfontosabb állomásai. Ezek a hatalom terjeszkedésének és az önkény növekedésének stációi. Ezek a köztársaság lerombolásának fokozatai. Ezek egy lopakodó diktatúra ismérvei. Lopakodó, mert még nem totális az elnyomás: álcázza magát, de fokról fokra halad.

Még fenntartja, de már díszletté silányítja a demokratikus intézményeket: van parlament, de ott az ellenzéknek nem engednek beleszólást semmibe, van igazságszolgáltatás, de a kormány befolyásolja a működését; van alkotmányunk, de nincs mögötte nemzeti egység.

De van egy korlát, amit még Orbán sem képes ledönteni. Ez maga az európaiság. Mindaz az érték, ami Európához köt minket.

Mert mi is Európa, kedves Barátaim? A demokrácia bölcsője. A hely, ahol a parlamentarizmus, a mai jogrend és a törvények szelleme született. A humanizmus hazája. A földrész, ahonnan a felvilágosodás elindult és győzelmet aratott. Ahol tízmilliók áldozták az életüket a szabadságért. Ahol véres harcok árán ugyan, de diadalt aratott a világ a fasizmus felett. Ahol a történelmi tragédiából okulva mindenféle diktatúra, önkény és elnyomás ellen szövetségre léptek nemzetek.

És ez a szövetség mára minden korábbinál szélesebb és erősebb lett. Célja pedig nem más, mint békét teremteni, érvényt szerezni a szabadságnak, a jognak és a demokráciának egyszer és mindenkorra, az egész kontinensen.

Ez Európa. Ezek az értékek a kötőanyag, ami az európai nemzeteket összetartja, és amire egészen eddig mi is építettünk. És ezeket rombolja Orbán Viktor minden erejével.

A demokrácia magyar és európai hívei ezért nem Magyarországot támadják, hanem a magyar demokráciát védik. És az a tragikus, hogy ezt éppen a magyar miniszterelnökkel szemben kell védeni.

Az, amit az EU-tól és az IMF-től kért kölcsön ügyében folyik, több puszta gazdaságpolitikai játszmánál. Itt nem csak az a tét, hogy mennyi lesz a hiány, vagy, hogy hány eurónyi kölcsönt kapunk.

Itt és most a magyar nemzet jövője forog kockán. Az múlik a tárgyalások kimenetelén, hogy Orbán Viktor valóban elfogadja-e az európai nemzetek közösségi értékeit. Hogy helyreállítja-e a demokratikus normákat és betartja-e az európai játékszabályokat.

Brüsszel kifogásai példátlanul sok ügyre vonatkoznak. Nemcsak az alaptörvénynek csúfolt Fidesz-tákolmányt szedték ízekre, hanem az Orbán-rendszer ideológiáját, politikai stratégiáját és szabadságharcát morzsolják fel. Ma már nem a részről, hanem az egészről van szó.

Barátaim! Az igazi kérdés most az, hogy a lopakodó diktatúra meddig mehet el. Mert bizony az elmúlt két évben egyre csak távolodunk Európától. Ma már közelebb vagyunk Fehéroroszországhoz, mint Ausztriához.

Orbán Viktor két év alatt több kárt okozott a nemzetnek, mint bárki az elmúlt húsz év alatt. Ha pedig nem változtat, akkor veszélybe sodor mindet, amit mi magyarok mára elértünk.

Ez a nemzet, barátaim, Európa része, és az is kell, hogy maradjon. Nem hagyhatjuk, hogy egyetlen ember visszafordítsa az országot csak azért, mert a víziója úgy hangzik: Európán kívül is van élet.

Eddig csak a szélsőjobb vállalta fel nyíltan ezt a politikát, de ma már a miniszterelnök tettei is ezt sejtetik. Orbán Viktor mára kiírta magát a felelős európai politikusok közül. De nem hagyjuk, hogy kiírja Magyarországot is az európai államok közül.

Magyarország hosszú távú nemzeti érdeke, hogy annak a közösségnek a tagja maradjon, amely gazdasági, társadalmi és kulturális értelemben is segíti felemelkedésünket.

Tisztelt Barátaim!

Bár az egész Orbán-rendszer hazugságban fogant és politikai erőszakkal születet, mégsem erőszakkal fog megdőlni. A józan ész és a tiszta szív fogja megdöntetni. Az a tudat és az a hit, hogy ez a nemzet a történelem során minden alkalommal lerázta magáról a félelmet keltő, arrogáns és cinikus politikusokat.

Orbán Viktornak is ez lesz a sorsa. Mert barátaim, a köztársaság nem egyszerűen egy államforma, hanem mindazoknak az elveknek és eszményeknek a hordozója, amelyek szerint berendezzük a hazánkat, és amelyre az ország sorsát alapozhatjuk, a nemzet jövőjét építhetjük.

Az orbáni lopakodó önkényuralom a kevesek kiváltságán alapszik, a IV. Köztársaságnak viszont a demokratikus többség szilárd elhatározására, a nemzet valódi egységére kell épülnie.

Ezt a jelképezi ez a kő. Azt a reményt testesíti meg, hogy létezik egy szilárd alap, amire építhetünk. Ez az alap pedig bennünk van. A köztársaság eszméjébe vetett erős hit és az érvényesítése melletti szilárd meggyőződésünk az, amire alapozva újra felépíthetjük a szabad, igazságos, európai Magyarországot.

Éljen a Magyar Köztársaság!”