„Legutóbb a Roast-ban láthattunk. Hogyan kerültél a műsorba?
Felhívott Kovács Kristóf (a műsor producere), aztán Kovács András Péter is, hogy el tudnának képzelni egy színészt is a produkcióban, aki kicsit másfelől közelítené meg a témát. Ez végül be is igazolódott, kicsit finomabb, lágyabb voltam, mint a többiek. Igaz, több egyeztetés után találtuk ki közösen ezt a figurát, aki úgy támad, hogy közben véd.
A műsorban téged is osztottak elég sokat, a kopaszságodról és a Gregor Bernadettel való kapcsolatodról is elhangzott pár erős poén. Volt, ami rosszulesett?
Ahogyan az amerikai eredetiben, itt sem igazán arról szólt a dolog, hogy belerúgjunk a másikba - tulajdonképpen minden rúgás egy simogatás volt. Ennek köszönhetően nem is kényszeredetten röhögtünk egymás cikizésén, voltak kifejezetten jó poénok is. Ráadásul ugyanez megy a színházon belül is: ha valamilyen alkalomból köszöntjük egymást, a beszédek tele vannak ugratással. A színész, az előadó általában amúgy sem aktív részese a folyamatoknak, felhívják, és felkérik egy munkára, amit megcsinál: a szereppel együtt azt is vállalnom kell, hogy kritika vagy bántás is érhet.
A magánéletben ez korántsem ilyen egyszerű: épp sajtópered is van folyamatban a miatt, amit Gregor Bernadettről meg rólad írtak.
A félreértés ott van, hogy a legtöbben azt gondolják, ha közszereplő vagy, akkor a magánéletednek is nyitott könyvnek kell lennie. Igaz, ma már szinte elkerülhetetlen, hogy az embernek a magánélete is folyamatosan megjelenjen a sajtóban, az viszont egyáltalán nincs rendben, hogy sok valótlan állítás is napvilágot lát. Nincs e tekintetben jól szabályozott sajtórendelet, szinte bármi kikerülhet. A Gregor Bernadettel való kapcsolatomról rengeteg különféle variációt olvastam, és eléggé megviselt, így a szóban forgó perben sem anyagi, hanem erkölcsi kártérítést követelek: ha rólam egy adott felületen valótlant állítottak, ugyanazon a felületen illik kiigazítani is. Ugyanakkor szeretném másoknak is megmutatni, hogy ki kell állni az igazunkért, illetve azért, hogy a képünkkel, a nevünkkel ne lehessen bármit csinálni. Nyilván én is szeretem, ha megjelenek a lapokban, de azért nem mindegy, hogy milyen formában.”