A Jobbik militarizmusáról

„Mi lenne, ha valóban polgárháborút terveznének? Vajon képesek lennének annyi embert mozgósítani, akikkel sikerülne »azt a fajtát ledarálni«? Szerintem nem. Bár a Jobbik folyamatosan arra törekszik, hogy a Fidesz váltópártja legyen, megosztó témáik miatt aligha hiszem, hogy gyarapítani tudják a szavazó bázisokat. Van, akinek már nem fér bele a vérvád, az ujjal mutogatás és az erkölcsbíráskodás, de akad, aki épp ezek miatt a vehemens véleménynyilvánítások miatt tenné melléjük az x-et. Összességében viszont a szavazók és a ténylegesen tenni vágyók között minimális az átfedés. 

A dolog másik része, hogy a polgárháborús idők elmúltak Európa felett. Be kell látni, hogy politikai öngyilkosság ennek tervezése. A nemzeten belüli és azon kívüli problémarendezésének ma már egészen más útja van. Párszáz ex-gárdista nem fog polgárháborút csinálni, maximum véres összecsapásokat rendezni, amivel újra indokot ad a külföldi sajtónak a Derex-index felemlegetéséhez és a »szélsőjobboldal és diktatúra« kép erősítésének. Ki lesz az, aki ennek az egésznek megissza a levét? MI. Mert hát az üzleti szférában az már csak úgy szokott lenni, ha csökkeni a külföldről érkező tőke és a belföldi tőke is kivándorol, hogy a befektetői bizalom csökkenésével arányosan nőnek a lakosságra és a fennmaradó gazdaságra kirótt adók.”