Baj van, Elnök úr

„Amiről beszélnünk kell, az a jövő, hiszen bízvást felelőtlennek nevezhető lemondásával Ön további bajokba sodorta nemcsak saját magát, de hazánkat is, úgy emberileg, mint szakmailag, engedelmet. Mai napirend előtti felszólalásában Ön azt találta mondani, hogy egy névtelen blogger január elején azzal a váddal élt, hogy az Ön doktorijával valami nincs rendben. Ön szerint viszont rendben van, sőt a két hónapig dolgozó tényfeltáró bizottság is az Ön igazát támasztja alá Ön szerint. (Ami egyébként nem mindennapi értelmezési bravúr, de ez csak azokat lepi meg, akik eddig nem követték figyelemmel az Ön, és az Önt pozícióba emelő politikai erők e tekintetben mutatott virtuozitását.) Ráadásul a lelkiismerete is tiszta. Ennek fényében viszont, a lehető legfelelőtlenebb lépésre szánta el magát.

Lemondásával magára hagyta Magyarországot, hazánkat átengedte a névtelen bloggerekármánykodásának. Lemondásával Ön azt üzeni, Elnök úr, hogy Magyarországon a névtelen bloggerek az urak, s kétsége ne legyen, ez idő tájt az összes belvárosi menő szórakozóhelyen pezsgőt bont az összes névtelen blogger annak örömére, hogy egy társuk megbuktatta Magyarország köztársasági elnökét, miénk a haza, üvölt egyszerre több száz névtelen blogger, s hozzáteszi még: kisangyalom.

Ez megengedhetetlen. Most arra kérem, jusson eszébe mindez, amikor az Önt még ezek után is, sőt most éppen legújabb döntése miatt a Körúton ünneplő jobboldali tömegből egyszer csak kiválik az Ön lemondása után oly meleg hangon kondoleáló Lázár János és Harrach Péter, mindketten az Önt szállító elnöki szekér elnöki lovai helyére állnak, aztán egy piros lámpánál versenyt isznak a cipőjéből, Hungária Extra Dry – szóval hogy mélázzon el a fent említetteken.”