A politika mindig is irányította a színházak világát, talán éppen azért, mert létták, tudják, micsoda ereje van a színháznak. Interjú.
„– Nem csak Pécsett vallott magáról, az életéről, de hasonló pódiumbeszélgetésekre hívják máshová is, szerte az országban. Ön író ember, lesz ezeknek a beszélgetéseknek lenyomata?
– Készülök egy önéletrajzi könyv megírására, s ahhoz remek alkalmak ezek a rendezvények, hogy sokat beszélek magamról, kényszerűségből is felidézek újabb és újabb történeteket, amelyeket később újra és újra elmondok, s gyakorlatilag megtanulom a saját életemet, így könnyebb dolgom lesz. Ha nem így, de sokat beszélt magáról annak idején Casanova is, aki a világ egyik legjobb önéletrajz-írója is volt
– Dalszöveget írt a pécsi 30y zenekarnak. Hogyan kerültek kapcsolatba?
– Ezt a szöveget előzetesen meglévő zene nélkül írtam, ami velem nagyon ritkán fordult elő, szinte mindig zenére, annak ritmusára szereztem a szövegeket. A Jó január hercegét már Cseh Tamás halála után, egy téli estén írtam, amit később megmutattam Lévai Balázsnak, neki jutott eszébe erről a 30y, amit én akkor már ismertem. (...)
– Csakúgy mint A Hídember készítése idején, most is érték politikai felhangú támadások akkor, amikor önt nevezték ki a Thália Színház igazgatójának. Mit gondol a művészet és a politika viszonyáról?
– Amiről beszélünk, az nem a kultúra vagy a művészet, hanem a színház és a politika kapcsolata. Ha megnézzük a történelmet, az ókori Athéntól Napoleon Franciaországán át a viktoriánus Angliáig, s a legújabb korokig, azt látjuk, hogy a politika mindig is irányította a színházak világát, talán éppen azért, mert létták, tudják, micsoda ereje van a színháznak.”