A hullámok muzsikáltak a fenéken

„Reggel az új kerekeken szép könnyedén legurítottam a sólyán a bocit. Felvitorláztam, beleültem és a friss szélben könnyedén elhajóztam Amapola előtt. A hullámok muzsikáltak a fenéken, remek érzés volt....de nem sokáig tartott. A tegnapi viharos szél maradéka tíz perccel azután, hogy elkezdtem »felhasználni« kifoltosodott, forgolódni kezdett, majd majdnem teljesen leállt. És itt jött amire ugyan gondolhattam volna, de nem készültem fel rá, bár tenni ellene nem tudtam volna sokat. Miután a vízállás lehetővé teszi az erőműben az áramtarmelést, a víz szép lassan folyik,  épphogycsak  elsuhantam  az észak-északnyugati szél maradékával  délnek, kifogyott az »üzemanyag« viszont a sodrás vitt tovább lefelé miközben a visszakreuzoláshoz semmi szelem nem maradt. Szégyenszemre le kellett szereljek és visszaevezzek. Szóval rövid volt a mai vitorlázás.”