A Radnóti-díj margójára

„Hálásan köszönjük a XIII. kerület vezetőinek, hogy ebben, a lassan már skanzennek tűnő kerületben, ahol él még a demokrácia, otthont adtak az ünnepségnek, de muszáj arról is szólni, hogy idén sem engedtek be minket a Parlamentbe. Tavaly még helyhiányra, egyeztetési gondokra hivatkoztak, tartották a látszatot. Idén már büszkén írásba adták, ?ide ne gyertek?. Azzal indokolták, hogy nem értenek egyet szövetségünk politikai működésével és módszereivel. Ugye, tetszenek ezt érteni? Ezt merik mondani 2012-ben, akkor, amikor a nyilasok – most éppen erdésznek álcázva  nemzeti gárdistaként csücsülve, fél térdelve esküdöznek a Hősök terén, és a velük sunyiskodó kormány képébe röhögnek. Jól megvannak együtt. A mai parlamenti kétharmadnak úgy látszik ez a demokrácia.

Szóval, ezért nehéz igazán ünnepelni. Mert ma már nem settenkednek a nyilasok, ma már harsányan, fenyegetőzően itt vannak. Volt idő, mikor magam is javasoltam, vegyük ki a MEASZ nevéből az ellenállók szót. Ma pedig már én javasolom, hogy bizony maradjon ott, és azt is, hogy minden antifasiszta kis és nagyobb csoport lássa be, hogy csak együtt lehetünk hatékonyak. Félre a párt és ideológiai különbségekkel. Csak egy cél lehet, megállítani ezt a pestist, a hülye, de félelmetes ideológiájukkal együtt elnémítani őket. (...)

A média a legfontosabb terep. Amíg van. Amíg van Klubrádió Bolgár Gyurival, ATV-nk Kálmán Olgával, és a néhány bátor újságíróval, a Népszava Németh Péterrel. Nem azért nem folytatom, mert túl hosszú a sor, hanem azért, mert nem nagyon van folytatás.

De azért mégis egy pillanatra dőljünk hátra, mosolyodjunk el, és rázzuk meg a bátrak, a kitüntetettek kezét és érezzük az összetartozást.

Istenem, de szeretném megélni, hogy egyszer a zseniális költőről, Radnóti Miklósról elnevezett díjat, csak poéták, írók, irodalmárok kapják.”