A leggyengébb láncszem

„A bringások nagy része sajnálja az időt és a pénzt (mondjuk ki, a fáradságot) arra, hogy »leműszakiztassa« a kétkerekűjét. Megelégszik azzal, hogy nyomás alá helyezi a gumikat, aztán nyomás! Nem számít, hogy az abroncs kopott, repedezett, hogy nem fognak (jól) a fékek, és a fogaskerekeken sírva táncol a rozsdás lánc. Az új kerékpárt vásárlók örülnek, ha 25-30 ezer forintért hozzájutnak egy akciós, nyomokban minőségi alkatrészeket is tartalmazó  járgányhoz valamelyik nagyáruházban, eszükben sincs még tízezret áldozni a szakszervizes üzembe helyezésre, pedig ez lenne ésszerű.

A másik baleseti forrás a kerékpározók »műszaki állapota«. A rendőrök és polgárőrök, s persze maguk a járókelők is nap mint nap találkoznak olyanokkal, akik azért ülnek fel a biciklire, mert olyan részegek, hogy nem bírnak gyalogolni. A KRESZ ismeretek hiánya, illetve a szándékos szabályszegés szintén örökzöld probléma a »kormányzók« körében. A kerékpárral való közlekedés amúgy sem veszélytelen, pláne akkor, ha valakinek nincs ki a két, illetve négy kereke.”