Jogálom

„A jogász a törvényt, sztárügyvéd a bírót ismeri, szól az ősi jurátus adoma, amihez rögtön hozzátehetjük, az egyszeri, bármennyire is tanult polgár pedig egyiket sem. És akkor még szót sem ejtettünk a legnagyobb varázslatról, a jogalkalmazásról. Vezető bűnügyi hír, hogy a zebrán a megengedett sebesség duplájával haladó, halálos balesetet okozó, és jogerős, nyolchónapos fogházbüntetésének megkezdését egyszer már elodázó élsportolónak az illetékes államtitkár kegyéből további halasztást engedélyeztek. Egészen a köztársasági elnökhöz benyújtott, és nem tudhatni mikor sorra kerülő kegyelmi kérvénye elbírálásáig. Akkor ezt most kívülállóként, nem jogászként úgy kell értsem, hogy bármely, bűncselekményért jogerősen elítélt más személy is eséllyel számíthat hasonló elbánásra?

Hunvald György, volt VII. kerületi polgármester, a minap még úgy a jobb, mint a baloldal szemében első számú közellenség, a politikai hatalommal való gátlástalan visszaélés mintapéldánya az egyik napilapban Strasbourggal fenyegeti a magyar államot. Úgy lehet, nem minden alap nélkül, tekintve a harmincegy hónapos előzetes fogva tartást követően reá első fokon kirótt, az előzményeket tekintve valóban nevetséges másfél éves börtönbüntetést. Tessék mondani, miféle jogrend az, ahol ilyen súlyos vádakat lehet valaki ellen emelni, hogy majd az illető simán pergesse le magáról az egészet - minden következmény nélkül? Ugyan mely más szakterület az, ahol ilyen orbitális melléfogás után, mintha mi sem történt volna, folytathatja az ember fia/leánya foglalkozását, miként majd a Hunvald-ügy vádlója, avagy bírája?”