Bárcsak Hunvald csokit lopna!

„Dühít az aránytalanság, az arcátlanság, az abszurd és érthetetlen összkép. Ízlelgessük csak még egy kicsit: hosszabb elzárást jelent, ha egy gyerek ellop egy csokit a boltból, mintha egy választott és felesküdött politikus benne van a köz vagyonának eltulajdonításában, átjátszásában.
Még valami? (...)

Jó lenne, ha egyszer valaki kiszámolná, hogy az Erzsébetvárosban eltűnt százmilliókon hány csokit lehetne vásárolni. Persze tudom, más ez, nem löktek fel senkit, csupán a köz vagyonát herdálták el, azon gazdagodtak meg. Hunvald Gyögy pedig csak segített ezzel-azzal. Ugye, hogy arcátlanság, erre nincs megfelelő érv!

Sokan nem tudják, de a ma már megkopott, meghaladott »szemet szemért, fogat fogért« elvet annak idején az igazságosság miatt vezették be. Egy kivert fog miatt nem kell megölni a bűnöst, legyen arányos a büntetés, adja ő is a fogát, és így tovább. Az arány a lényeg. Az oroszlányi csokitolvaj fiú és a közvagyon ellopásában segédkező expolgármester ügyénél csak aránytalanságot látok, és mindazt, ami ezzel jár: igazságtalanságot, impotenciát és egy megroppant társadalmat. (...)

Nagy a gond, és a baj az, hogy ezzel a rendszer tényleg nem ér el semmit. Mi nem érezzük biztonságban magunkat, a fiú egyenes úton van afelé, hogy tényleg bűnöző legyen, viszont van egy réteg, aki nagyon is jól érezheti magát, mert úgy látszik, mindent megtehet.

Azért titkon remélem, hogy Hunvaldot elkapják majd egy boltban, hogy épp elrak a zsebébe egy tábla drága svájci csokit, talán úgy megkapja azt a büntetést, amit már most megérdemelt volna. Csokiért jár már, nem?”